Március 1-jén, nagyböjt 2. vasárnapján, Pápai Lajos megyéspüspök ünnepi szentmise keretében felszentelte a Szent Margit-templomot a soproni Lőverekben.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepi szentmisét megelőző sajtótájékoztatón Pápai Lajos megyéspüspök elmondta, hogy a templomszentelés különleges eseménye a 2015-re meghirdetett Apor Vilmos-imaévnek. Boldog Apor Vilmos vértanú püspök áldotta meg ugyanis 1943-ban a Szent Margit-kápolnát és alapította meg másfél évvel később a Szent Margit-plébániát a soproni Lőverek városzrészben. 

Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára kiemelte, hogy az elmúlt négy évben a kormány összesen 47 templom (33 magyarországi és 14 határon túli) építését támogatta a Kárpát-medencében.

Fodor Tamás, Sopron polgármestere rámutatott: a Lőverek városrész közössége kinőtte a 70 évvel ezelőtt felszentelt Szent Margit-kápolnát, ezért az új templom felszentelése különösen jelentős és szép ünnep.

Supka-Kovács Tamás építész elmondta, a tervek készítésénél kiinduló pontja Kodolányi János Szent Margit életéről szóló regényének egy képe volt: a szent királylány a gótikus ülőfülkében. Ez az ülőfülke ihlette a templom alaprajzát és a tabernákulum formáját is

Bognár István plébános emlékeztetett, hogy a templom alapkövét 2013. június 16-án rakták le, amely jelenleg a templom oltára előtt található. Szent Pál apostol gondolata olvasható rajta, amely szerint „a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat”.

A szentelési szertartás elején Bognár István plébános bemutatta az új templomot és átadta annak kulcsait a püspöknek, akit felkért a templom felszentelésére. A főpásztor ezt követően megáldotta a vizet, majd meghintette vele a híveket, az új templom falait és oltárát.

Pápai Lajos szentbeszédében hangsúlyozta: a templom jel. Az ember kezdetektől kereste az Istent, szüksége van rá, hogy megszólítsa Őt, és legyenek helyek, melyek az Istenre emlékeztetik. És Isten maga sietett népe segítségére: kapcsolatba lépett az emberrel, szövetséget kötött vele. Mózest megszólította az égő csipkebokorban; megadta nevét, s ez a név mégis titok maradt.

A püspök idézte Salamon királynak a jeruzsálemi templom felszentelésekor mondott imáját, és rámutatott: a templom már ekkor is jel volt, helye az imádságnak, az áldozatnak, az Isten megszólíthatóságának jele. És Istennek ez a megszólíthatósága jelent meg emberként, mikor Fia megtestesült. Innentől kezdve már csak egyetlen templom létezik: Jézus Krisztus. Ezt önmaga is kinyilvánította, mikor teste templomáról beszélt. Ő az egyetlen közvetítő Isten és ember között, benne és általa szólíthatjuk meg az Atyát, mutathatunk be áldozatot, adhatunk hálát.

A kőből, téglából épült templom tehát jel számunkra is, jele az egyetlen templomnak, Jézus Krisztusnak. Ezt erősíti meg az Atya szózata, melyet a mai evangéliumban hallottunk: „Ez az én szeretett fiam, őt hallgassátok!”

De a templom, a jel, egyben az egyházra is mutat, mely az Úr szent temploma. Mi magunk vagyunk az Úr szent temploma, melynek szegletköve Jézus Krisztus. Építőkövek vagyunk, a Szentlélek által. Az egyház Jézus Krisztus teste, az Újszövetség élő temploma. És minden egyes keresztény maga is a Szentlélek temploma, az egyház élő építőköve. Legyünk élő építőkövei Jézus Krisztus egyházának hitben, tanúságtételben, áldozatban! Így újulhatnak meg közösségeink – mutatott rá homíliájában a főpásztor.

Ezt követően Árpád-házi Szent Margit és Boldog Apor Vilmos példáit idézte, akik mindketten élő építőkövei voltak az egyháznak. Szent Margit a kontemplatív, imádságos, vezeklő életre, Apor Vilmos pedig a tevékeny, apostoli életre adott példát. Mindketten feláldozták életüket, mindkettejük példájára valódi szükség van napjainkban is – hangsúlyozta Pápai Lajos, majd szentbeszéde végén az új templom védőszentje, Szent Margit közbenjárását kérte.

A Hitvallást és a Mindenszentek litániáját az oltár felszentelése – krizmával történő megkenése öt helyen, Krisztus öt sebére utalva – követte. Az ereklyéket, Árpád-házi Szent Margit csontereklyéjét és Boldog Apor Vilmos püspök véres ingjének darabját már a szentmise előtt elhelyezték az oltárban.

Az oltárszentelés után Pápai Lajos megyéspüspök körbejárva a templomot, tizenkét helyen megkente falait krizmával annak jeleként, hogy a templom egészen és örökre Istennek szenteltetett. Az oltár és a falak megkenése után a templom megfüstölése következett, majd feldíszítették az oltárt: letakarták terítővel, ehelyezték rajta a gyertyákat és a szentmise kellékeit.

A szentelés szertartása után először az oltáron, majd az egész templomban kigyulladt a fény. A szentmise az Eucharisztia ünneplésével folytatódott. Mikor az áldozás után az Oltáriszentség az új tabernákulumba került, felgyulladt az új templom örökmécse.

Fotó: Kovács Péter, Roth Balázs

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír