A Kecske-templom a soproni Fő tér déli oldalán áll. A ferences szerzetesek a város központjában először kolostorukat építették fel, majd 1280 körül szent margitbányai faragott kőből emelték templomukat, a magyar kora gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb alkotását. Hajóboltozata és orgonakarzata a 15. század közepén épült; berendezése barokk.

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt csarnoktemplom onnan kapta népies nevét, hogy az oldalához illesztett, 47 méter magas torony homlokzatát gótikus füzér és egy kecske díszíti. A kecske az építtető Geisel Henrik címerállata volt (Geisl németül kecskét jelent). Ábrázolása az épületen máshol is fellelhető, így az ezüst mezőben lépdelő kecskével díszített címeren, a karzat kecskét stilizáló konzoljain. A szájhagyomány külön történetet kreált a kecskék köré: eszerint a templom egy kecske által kikapart kincsből épült. Déli kapujának timpanonját 15. századi, gótikus köpenyeges Mária-szobor díszíti.

Építészetileg több kor terméke, a mozgalmas, levéldíszes vagy torz emberfejes gyámkövekben, a szép boltozatban vagy a finom kőrácsokban a középkor, a gótikus hálóboltozat alatti, szobrokkal gazdagon díszített oltárépítményen a 18. század ízlésvilága és életérzése tükröződik. Ugyanezt a kettősséget tükrözi a két szószék. Az egyik egyszerű, de talán értékesebb, hiszen a hagyomány szerint innen prédikált a kereszt megvédése érdekében Kapisztrán János (1386–1456), ferences rendi szerzetes, aki a pápa utasítására a török ellen gyűjtött hadat, aminek élén részt vett a diadalmas nándorfehérvári csatában). A másik szószék 18. századi alkotás, amit levéldíszek, szobrok, domborművek ékesítenek.
Ötször (1553, 1622, 1625, 1635, 1681) tartottak itt országgyűlést. Itt koronázták meg 1622-ben Gonzaga Eleonóra és 1681-ben Pfalz-Neuburgi Eleonóra királynét, 1625-ben pedig III. Ferdinánd királyt.
II. József 1787-ben feloszlatta a rendet, ezután a templom bő évtizedig használaton kívül állt, majd a bencések kapták meg.