A települést először egy 1230-ból fennmaradt oklevél említi "Villa Osl" formában. Nevében első földesura, a besenyő eredetű Osl nemzetség emlékét őrzi. Az évszázadok során a Pinnyey, a Kanizsai, a Nádasdy, végül az Esterházy család birtokolta. Bár a környező lápvilág némi védelmet biztosított, lakosságát olykor járvány, máskor a török tizedelte. Népe a Hanságból szerezte be az építőanyagokat, az asztalra onnan került a hal, az elhódított sovány irtásföldek viszont csak kevés termést adtak.

A búcsújárás évszázadai

Nagyon messzire, egészen 1390-ig kell visszamennünk az időben, amikor Kanizsai János esztergomi érsek Mária tiszteletére kápolnát emeltetett Osliban, melynek oltárára a Szent Szűz képe került. A rendre bekövetkező csodás imameghallgatások, gyógyulások hírére évről évre egyre több hívő kereste fel a helyet. Ismét Jordánszkyt hívjuk segítségül a visszatekintéshez: a templom "...noha sok háborúk és új Vallások miatt teljességgel elpusztult volt, mindazonáltal az ájtatos hívek gyakran oda járulván, sok betegségektől szabadítattanak meg az Isteni malaszt által...". Az újjáépítő Esterházy Pál nádor 1690-ben jeles adománnyal, egy hársfából faragott Mária-alakkal ajándékozta meg egyházát. A szobor hátán lévő latin nyelvű felirat tudósít erről: "...azt Kismarton várából vitettem oda, Isten, s a Boldogságos Szűz tisztességére, a keresztény híveknek pedig lelki vigasztalására, mely faragtatott, amint reá van írva, az ezerhatszáznegyedik esztendőben." A későbbiekben olyannyira megnőtt a zarándokforgalom, hogy a kápolnát hajóval, majd toronnyal bővítették. A Szentszék egyes ünnepekre teljes búcsút engedélyezett a kegyhelynek. Pompás berendezés készült, a mennyezetet falképekkel díszítették. A templom északi oldalára 14 stációs kálvária került, amely ma a szabadtéri misék színhelye.

Mosolygós Mária

Osli temploma külsejében szerény, nem sokban különbözik a hasonló nagyságú falvak barokk szentélyeitől. Nyugati homlokzata azonban sejteti, hogy kitüntetett, az előreugró tornya két oldalán lévő falfülkékben Szent István és Szent László királyunk nagyméretű szobrai Simor János győri püspök adományaként kerültek ide. A könnyed rokokó főoltár oszlopos felépítményén két nagy arany arkangyal fogja közre Mária szobrát. Jobbról a gyermeket gyámolító Mihály, balról a liliomot tartó Gábriel áll. "Mosolygó szobrának csak egy látása / lesz az én szívemnek vigasztalása" - hangzik a falu felé érkező zarándokok népéneke. Mosolyog egyszerűen és könnyedén, minden hozzá fohászkodó nagyon közel érezheti magához. A tér körülötte nagyon ünnepélyes. Dicsfénysugarak övezik, egyik kezében a gyermek Jézust tartja, a másikban jogar van. Hagyományosan öltöztetik, fején aranyozott ezüstkorona. Fölé angyalkák emelik a tizenkét csillagos glóriát. A kompozíció legfelső eleme a hatalmas, hátulról egy kerek ablakon át természetes fényt kapó, angyalfejes felhőkoszorú övezte, áttört Mária-monogram.