Mióta elmentél szomorú a lelkem
/Lovag Ihász Kovács Éva költőnőhöz/

A köd rászállt a hegyek csúcsára
Cseppekben csillogott a harmat a virágra
Felhők fölött elbújt a nap
Kerestelek ott fönn,de nem találtalak
A mennyből,mint ha angyali szózat szólt volna le
Fényt hozott a menny üzenete
A hírt az angyal szeretettel hozta
Üdvözlettel jött hozzánk a nap sugara

Lelkem fázott,,nem találtam a fényt
Egy kis mennyei sugár világított
Szívem ettől felmelegítvén
De komor felhők taposták a napot
Látom már nem jön tőled remény
Nem halljuk üzeneted,nem jön a fény
Nem lesz meleg szívünk rejtekén
Fázott a szívem,a felhőkre néztem
Didergő homályban üzeneted kerestem
Az eső csendben eleredt,
Siratta a felhő az elmúlt szeretetet
De földre szállt le egy angyal
Megvigasztalta halkan elhagyott szívemet
Lesz még fény,s jön tőled üzenet
Emléked átkarolja a szívünket
Öröm ragyog fel arcunkon
S az angyali fény felszárítja könnyeinket
Küldöd felénk angyali üdvözletedet

S én megköszönöm az angyalnak hálás szívvel
Reszkető szívemet felmelegítette reménnyel
Hogy az embereknek eljuttassa a fényes napot
S elzavarja felettünk lévő hideg bánatot
Elfújja a széllel a zord felleget
Elűzi a gondot,megvédi a szeretetet
S a hideg télen is kisüt majd a napsugár
Felmelegíti a tavaszi földeket,rügyeket
Lesz még meleg nyár érleli kenyeret
Lesz még remény ,hazánk felől el űzi a felleget
Hogy a szegénynek is jusson öröm a bánat helyett
Legyen meleg takaró,fedél feje felett
Megvigasztalja az éhes ,síró gyermeket
Elküldöd az angyalt ,söpörje el
Hazánk felöl a gonosz szellemet
S mióta elmentél ,vigasztal a remény
Munkálkodsz ott fenn Isten szeretetén
Hogy ránk is ragyogjon a nap az Isten egén
Szegény hazánkban jöjjön el az új remény.
2O13.11.13.Mosonmagyaróvár……Dáma Lovag Erdős Anna