Sopron Közösségi Oldala
http://sopron.network.hu/
Kedves látogató!
Légy szíves lépj be és támogasd oldalunkat!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Sopron Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Sopron Közösségi Oldala
http://sopron.network.hu/
Kedves látogató!
Légy szíves lépj be és támogasd oldalunkat!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Sopron Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Sopron Közösségi Oldala
http://sopron.network.hu/
Kedves látogató!
Légy szíves lépj be és támogasd oldalunkat!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Sopron Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Sopron Közösségi Oldala
http://sopron.network.hu/
Kedves látogató!
Légy szíves lépj be és támogasd oldalunkat!
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Sopron Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek
Egyik legősibb magyar jelképünk
…A jóslatot követő éjszakán Ügek felesége, a jóságos és kegyes nagyasszonynak, Emesének megjelent álmában Isten szent madara, a Turulmadár. Alakja mintha Emese bársonyos, acélkékes hajából szövődött volna, s mellén egy emberi arc vonásai rajzolódtak ki. Emese mélyen meghajolt, fejét lassan fölemelte, és szelíd szemét az ég küldöttére vetette. Valami különös, fenséges érzés és nyugalom hatotta át egész lényét.
A Turul alakja ekkor mennyei fénnyé változott, és így szólt Emeséhez Isten követe:
- Néped a megpróbáltatások éveit méltóságosan viselte. Istenét soha nem hagyta el. Ezért az Úr kegyelméből fiad születik, ő és utódai dicső uralkodói lesznek népednek. Ez Isten akarata.
A Turulmadár ekkor nagy sebességgel elszállt, és beolvadt a csillagok sziporkázó fényébe. Emese felébredt.
- Felébresztem Ügeket, - gondolta. Ujja már majdnem a férje vállát érintette, mikor keze megállt, visszahúzta.
- Talán csak álom, álom volt az egész!? A képzelet pajkos szüleménye!? - semmi más. - gondolta Emese.
Emese óvatosan felkelt. Vigyázott, hogy ne ébressze fel Ügeket. Magára öltötte fehér bársony köntösét és csendben kiment. Leült az udvar közepén álló, lombtalan nagy fa alá. Tekintetét bizonytalanul, elmerengve a hideg és ezernyi csillagfénytől ragyogó égre emelte. Testét melegség sugározta át, és a szíve alatt fogamzott élet elindult a sorstól meghatározott útjára.
- Álmos!? Álmos legyen a neve, - gondolta Emese. Arcát önfeledt mosoly ülte meg, és szeme sarkában az örömkönny gyöngyszeme csillogott.
Részlet az Emese álma című eredetmondánkból
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!