A Győrből Sopronba utazók Vitnyédet elhagyva, a 85-ös számú út jobb oldalán találkozhatnak egy jeles fával. A mára már teljesen kiszáradt tölgyet egy feszület díszíti, a fa törzsét virágok és örökzöldek szegélyezik.

Az emlékhelyet a környéken csak így ismerik: „Vöröskép”. Generációkat átívelő történetét és hagyományát hűségesen őrzik.

Amikor Napóleon katonái 1890-ben Győr felé vonultak, Vitnyéden, e kis településen is megszálltak. A szemrevaló lányok és menyecskék sajnos az idegen katonák szerelmi támadásainak célpontjává váltak, ami a falu legényeinek érthető dühét végül is bosszúvá fokozta. Az erdőszélen meglesték a távozó francia csapatot, és parancsnokát lelőtték. Az áldozat végső nyughelyét egy fiatal tölgyfa alatt találta meg, melyre honfitársai vörös zászlót és egy feszületet rögzítettek.

Amikor a zászló évek múltán az enyészet áldozatává vált, a helyet tiszteletben tartó vitnyédiek egy, a zászló színét idéző vörös deszkalapot szögeztek a fára, és erre került a feszület. A tölgyfa és a „kép” fogalommá vált.

„Nyáron vasárnap litánia után eddig sétáltak el a leányok” - idézhetjük Timár Lajos Kenyeretlen Vitnyéd című könyvének sorait, - „a búcsúból hazatérők pedig ott álltak újra rendezett sorokba és kezdték énekelni: „Téged vóetunk köszöntenyi, óe Szüz Mária….”
A község hagyományőrző lakossága a közelmúltban Tóth Kálmán erdész és Szuchentrunk Mihály vitnyédi származású esperes plébános kezdeményezésére és sokak támogatásával az időközben teljesen kiszáradt fán felújította a képet.