3.rész_A márciusi forradalom lelkes hangulata két márciusi ifjú házasulási kedvét is meghozta. Jókai a forradalom napján, este a Nemzeti Színházban ismerkedett meg Laborfalvi Rózával. Az előadás előtt közkívánatra Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti Dalt, Jókai a közönség lecsillapítására beszédet mondott. Laborfalvi Róza pedig – ki aznap a Bánk bánban Gertrudist alakította – a függöny mögül előbújva egy nemzeti színű kokárdát tűzött az ifjú író mellére. Ezzel kezdődött szerelmük, s annak ellenére, hogy a barátok, ismerősök és a család is le akarta beszélni Jókait arról, hogy elvegye a nála hét évvel idősebb színésznőt, augusztus végén már össze is házasodtak. Petőfi ettől kezdve barátját – utalva az asszony erőszakos természetére – már csak Laborfalvi Móricnak csúfolta.

Bulyovszky Gyula, a forradalmi ifjak egyik közismert alakja, éppen Landerer és Heckenast nyomdája előtt szónokolt, mikor a tömegben felismerte őt egy ifjú, 15 éves leány, Szilágyi Lilla, kivel a fiatal jogász korábban az Ellenzéki Kör bálján ismerkedett meg. A forradalmat követő zsúfolt hetekben, hónapokban, a számtalan népgyűlés és rendezvény közepette Bulyovszkynak, úgy látszik, maradt ideje udvarolni, hiszen november 8-án már oltár elé vezette kedvesét. Az ifjú hölgyből később híres színésznő lett, aki Bulyovszky Lilla néven meghódította a német színpadokat is.
A nők a fronton, a háborús körülmények között is megállták a helyüket. Kossuth Zsuzsannát, bátyja 1849. április 16-án, az „összes tábori kórházak főápolónőjévé” nevezte ki. A Pesti Hírlapban megjelent felhívására az asszonyok tömegesen jelentkeztek ápolói szolgálatra. Zsuzsanna helyzete nem volt könnyű, a hadsereg vezetői közül többen vonakodtak engedelmeskedni egy nőnek. Mégis – európai viszonylatban is úttörő módon – Zsuzsanna megszervezte a hadiápolást, bejárta az egész országot és mintegy 72 tábori kórházat állított fel. Lelkesedését csak fokozta személyes tragédiája, hiszen társát, Meszlényi Rudolfot, három gyermekének apját a szabadságharc kitörése előtt, 1848 januárjában vesztette el. Férje halálakor még harmadik gyermeküket várta. A depresszióból a szabadságharc eseményei és a hazája iránti tenni akarás ragadta ki.

A megtorlás éveit ő is megszenvedte. 1851 decemberében, a távolból Kossuth által is támogatott Makk-féle fegyveres szervezkedés leleplezésekor, őt is elfogták. Egy szál hálóingben hurcolták el a börtönbe Lujzával, Kossuth másik húgával együtt. Végül 1852-ben a Kossuth család nőtagjait – összesen kilenc gyermekkel együtt – kitoloncolták az országból. Először Brüsszelben telepedtek le, itt halt meg Kossuth idős és beteg édesanyja, úgy, hogy fiát többé már nem láthatta. Ezt követően Zsuzsanna húgához, Emíliához az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Itt is a Brüsszelben kitanult csipkeverésből próbálta fenntartani magát és gyermekeit, de a börtönben szerzett betegségektől meggyötört teste hamar feladta a küzdelmet. Fiatalon, 37 évesen Amerikában érte a halál.