Esküvői torta
A torta feltalálása egy gigantikus esküvőhöz fűződik.
Nagy Sándort kevesen ismerik, mint tortafeltalálót. Pedig ő rendezte Perzsiában a mai Guinness-rekordokat is megszégyenítő esküvőt, ahol tízezer makedón katona lépett frigyre tízezer perzsa nővel.
A katonák akkori fejadagja egy hatvandekás, lapos, árpából, rozsból vagy búzából készült kenyér volt. A nagy ünnep tiszteletére a lakodalmi „desszertté” alakított kenyér - mely a mai torta őse – gabonából, mandulából, dióból és szárított gyümölcsből készített, mézes tészta volt. Ezt a különlegességet kettévágták, és egy ánizsból, kecsketúróból és mézből álló krémmel töltötték. A tetején mézbe mártott rózsaszirmok szolgáltak díszként.
Az 1930-a évekig a torta felvágása és szétosztása a menyasszony feladata, első férjes asszonyi cselekedete volt. Ám amióta a torták egyre terjedelmesebbek és cifrábbak lettek, a menyasszony már nem tudott megbirkózni a vágással. Ettől kezdve a menyasszony jobb kezébe vette a kést, vőlegénye rátette a jobb kezét, és a menyasszony a vőlegény kezére tette a balját. A levágott szeletből először a menyasszony evett egy falatot, a második falatot vőlegényének kínálta.A hagyomány szerint az eladó sorban lévő lányok párnájuk alá rejtették ezt a tortadarabot, mert a babona szerint ilyenkor álmukban meglátták jövendőbelijüket.
Az emeletes torta eredete a középkori Angliába nyúlik vissza, ahol az volt a szokás, hogy a vendégek tortát hoztak, s ezeket egymás tetejére tették. Az ifjú párnak pedig efelett a "torta hegy" felett kellett az első hitvesi csókot váltania. Később egy cukrásznak támadt az az ötlete, hogy ezt a sok tortát bevonják cukormázzal, így született meg az első emeletes torta.
A középkorban a fehér esküvői torta nemcsak a menyasszony tisztaságát jelképezte, hanem a családja gazdagságát is kifejezte. Minél tisztább, fehérebb cukrot használtak a torta mázához, annál nagyobb volt az értéke.