Középkori gyermekek sorsa:
Környezetének jóindulatú, de felületes érzelmei vették körül: mulattak rajta, vagy úgy kényeztették, mint egy kis állatot, de senki sem csinált gondot magának abból, ha a gyermeke meghalt. Hamarosan egy másik jövevény foglalta el a helyét. Ha sikerült életben maradnia, mihelyt fizikailag megerősödött, átmenet nélkül a felnőttek közé sorolták. Bár maga a felnőttek társadalma is meglehetősen gyerekes volt. Nem volt például nagy különbség a gyermekek és a felnőttek játékai között. A felnőttek éppúgy bújócskáztak, fogócskáztak, ahogyan a gyermekek részt vettek a szerencsejátékokban, még akkor is, ha pénzben játszottak.
Az akkori idők döbbenetes sajátossága, hogy eltűrték a gyermekgyilkosságokat. Igaz, napjainkhoz hasonlóan bűncselekménynek minősítették, de balesetnek álcázva mégis gyakran előfordult. A gyermekek `természetes` halállal megfulladtak a szülők ágyában, ahol rendszerint aludtak.

Egész egyszerűen nem tettek semmit a megmentésükért. A gyermek élete ugyanolyan közömbös volt a felnőttek számára, mint napjainkban sokak szemében a meg nem született magzat élete. A középkori társadalomban ugyanis túl rövid időre korlátozódott és túlságosan jelentéktelen volt a gyermekkor ahhoz, hogy bevésődhetett volna az emberek tudatába, és különleges figyelmet igényelhetett volna. A gyermekkor ugyanis csak az első néhány életévre terjedt ki. Addig tekintették gyermeknek a kicsinyeket, amíg nem tudtak önállóan megélni.
A családtervezés kiszámíthatatlan volt a Római Birodalom idején. A római orvosok azt tanácsolták a pároknak, hogy szexuális életet a nő menstruációs ciklusának közepén éljenek, ha el akarják kerülni a terhességet – ez viszont, mint ma már tudjuk, a legalkalmasabb időpont a teherbe esésre. A nem várt csecsemőket elhagyták, szeméttárolóba helyezték, akinek pedig „szerencséje” volt, azt megtalálták és rabszolgának fogták be. A tervezést tovább bonyolította a gyermekhalandóság magas aránya: a római korban – a modern orvoslás megszületése előtt – a gyermekek fele nem érte el a tíz éves kort.

Ha a család rendelkezett némi megtakarított pénzzel, a szülők iskolába küldhették fiúgyermekeiket, ellenkező esetben a gyermekekre kemény fizikai munka várt. Nem egy esetben találtak olyan csontvázakat Rómához közel, amelyek öt- és hatéves gyermekekhez tartozott; ezen leletek mindegyikén jól kivehetők voltak a fizikai megpróbáltatások jelei.