A Dianát ugyan csak a század elején kezdték gyártani, ám a sósborszesz már évtizedekkel korábban elengedhetetlen kelléke volt a magyar háztartásoknak. Meghonosítása Brázay Kálmán nagykereskedő nevéhez fűződik, aki európai tanulmányútjai során ismerkedett meg a francia parasztok által az 1700-as évek óta használt "csodaszerrel", amelyet továbbfejlesztett: finomszeszbe növényi olajokat, aromákat kevert, amit sós vízzel hígított, s az elegyet elnevezte sósborszesznek.
Az 1865-ben, az Országút (ma Múzeum körút) 23. alatt nyitott Brazay fűszeráru-nagykereskedésében - ahol gyarmatárukat, rumot, teát, likőröket és gyerektápszereket kínált - egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a csodaszer, amely bedörzsölés útján frissített, de a fájdalmat is enyhítette, reumatikus panaszokra, fejfájásra és fertőtlenítésre is használták. A csodaszer hamarosan háziszerré vált, a legkisebb falusi szatócsboltban is árulták.

Elterjedéséhez a gyér orvosi ellátás és a kozmetikai készítmények hiánya legalább annyira hozzájárult, mint a Brázay által folytatott látványos reklámhadjárat. A kiegyezés után kötelezővé vált cégbejegyzések között Brázay az elsők között szerepelt, s neve hamarosan országosan ismertté vált. "A Brázay Kálmán féle sósborszesz" az emigrációban élő Kossuth Lajoshoz is eljutott, akinek köszönő levele megjelent az akkori lapokban, s ez a sósborszeszt egy csapásra "nemzeti háziszerré" avatta. Brázay - aki a század végén vegyi üzemében már különféle szappanokat (Salvus, Bálvány, Cocus), fogkrémet, kölniket, krémeket, púdereket (Kalogén, Najád) is gyártott - érdemeiért megkapta a Ferenc József-rendet és nemesi előnévvel is kitüntették, az üzlettől 1900-ban vonult vissza.