A Donnál helytálló hősök között 2063 soproni honvéd és 139 tüzér szerepelt. Rájuk, s minden Don-kanyart megjárt katonánkra emlékezünk.
1943. január 12-én, majd az azt követő napokon a 2. Magyar Hadsereg sorsa megpecsételődött a mintegy kétszáz kilométer hosszú frontszakaszon. A magyar honvédeket a Don menti rosszul kiépített védőállásaikban érte a szovjet hadsereg jól előkészített, nagy erejű támadása.

Az időjárás is kegyetlenre fordult. A hőmérők -42 C fokot mutattak. A támadás első hulláma az – ekkor már fél éve a fonton küzdő – soproni egységeket érte


Az urivi halálkanyarban, az egyik legnehezebben védhető hídfőben indult meg a szovjet támadás. Negyvenöt percig tartó halálos pergőtűz zúdult a magyar állásokra. A soproni 4. gyalogezred arcvonalán küzdő katonák kiépítetlen, gyenge, helyenként csak térdig érő állásokban próbálták felfogni a megújuló ellenséges rohamokat.

A soproni géppuskások az utolsó töltényig védekeztek ezen a napon. A 7. gépágyús üteg – amíg lőszere tartott – fedezte a gyalogságot. A 7/I. tüzérosztály katonái közelharcot vívtak a rájuk törő ellenséggel. A 7/II. osztály tüzérei Kalotay százados vezetésével össztűzzel próbálták megállítani a szovjet támadást.

Harc a végsőkig

A magyar katonák étlen és szomjan, lőszer és fegyver nélkül, hóban és fagyban; a végsőkig ellenálltak a harcok során. 40.000 katona veszett oda, 70.000 pedig hadifogságba esett.

Csak a Soproni Szent László Gyalogezred 1943 márciusáig emberállományának 80 százalékát veszítette el.