Pozsony
Pozsony egyik legkorábbi magyar királyi vármegyeszékhelyünk volt, várispánságát Szent István királyunk alapította még 1000 körül, ekkor épült fagerenda vázas, földtöltéses vára. Nevét első ispánjáról, Posról kaphatta. A Pannonhalmi Apátság alapító okiratában, 1002-ben Poson néven írták.
A Duna áttörése ősidők óta lakott vidék. A pozsonyi várhegyen már a kelták és a rómaiak is erődöt építettek. A kis Morva fejedelemség idején palánkvár és talán a római kövekből épült kis templom is állt a hegyen. / Kis morva fejedelemség, s nem nagymorva birodalom, ahogy a pánszláv elméletek beállítják, hiszen csak a Dunától északra és a Garamtól nyugatra lévő területeket birtokolták a morvák, cca. 828-902 között, mint a frank birodalom vazallusai, hűbéresei. És nem szlovák, hiszen a szlovák nép csak a 15-16. századokban kezdett kialakulni különböző a Magyar Királyság területén élő, részben a tatárjárás után betelepített vegyes népességből./ A kis morva fejedelemséget legkésőbb 902-ben elfoglalták honfoglaló őseink.

Árpád magyarjai 907-ben sorsdöntő győzelmet arattak a magyarok megsemmisítésére érkező, hatalmas túlerőben a Duna mindkét partján felvonuló és a Dunán hajóhaddal is érkező egyesített frank, német seregek felett is az első pozsonyi csatában: http://hu.wikipedia.org/wiki/Pozsonyi_csata Ettől fogva a magyar határ, a gyepű az Enns folyóig tolódott ki. / Innen ered a magyar népmesei szóhasználat: "túl az óperencián", Ober Enns./ Szent István királyunk a várispánság területén káptalanságot, esperességet is alapított, felépíttette a Szent Megváltó tiszteletére szentelt háromhajós bazilikát, melyet 1221-ben pápai engedéllyel elbontottak, s helyette a váron kívül, Váralján építettek új egyházat. A németek 1030-ban és 1042-ben is sikertelenül próbálták elfoglalni. 1051-ben támadtak ismét hatalmas erőkkel, ekkor a hagyomány szerint Búvár Kund megfúrta a hajóikat, s ez a pozsonyi csata is magyar győzelemmel végződött. A mogyoródi csata, 1074 után Pozsonyban húzta meg magát Salamon király, miközben a győztesek, I. Béla királyunk fiai, Géza és és László, későbbi királyaink irányították az országot.

A tatárok 1241-ben nem tudták elfoglalni. A cseh Ottokár kihasználva az ország tatárjárás utáni gyengeségét az 1270-es években többször is elfoglalta, míg végül a morvamezei csatában az egyesített osztrák-magyar csapatok, főként IV. László kun könnyűlovasságának köszönhetően legyőzték a cseheket. Pozsony kővára, a tatárjárás után épült ki, a IV. Béla idejében szokásos módon, erős lakótorony és külső várfalak. Ebből az időből maradt fenn a ma is látható délnyugati, ún. Korona-torony. A 13. századi várat a nagy várépítő Zsigmond királyunk nagyrészt elbontatta, s helyére építtette a 2 emeletes palotát. 3 saroktornyát és a 3. emeletet Mátyás király építtette. A vár több kisebb ostromot is átvészelt a következő évszázadokban, elfoglalni csak Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tudta, aki az itt őrzött Szent Koronát is magával vitte Ecsedi várába. 1683-ban Thököly kurucai harc nélkül vették birtokba. A Napóleoni háborúk idején kétszer megszállták a francia csapatok, második alkalommal ágyúzták is.

Mohács után Pozsony vált fokozatosan a Magyar Királyság fővárosává, itt őrizték a magyar Szent Koronát, itt koronáztak 11 magyar királyt és 8 királynét, és itt ülésezett a magyar országgyűlés is 1867-ig, a kiegyezésig. Az Óváros első falait a tatárjárás után húzták fel, Zsigmond király alatt már kettős 8-10 m magas fal övezte, a falszorosban vizesárokkal. Ekkor 4 kapuja volt. Számos Árpádkori és középkori műemléke, templomok, épületek és a városfalak egy rövid szakasza is megmaradt, mivel a törökök sosem ostromolták sereggel.

Pozsonyba az első bajor telepesek a 13. században érkeztek, majd a habsburg magyar királyok alatt erősen elnémetesedett. Trianon előtt német-magyar lakosságú város volt, 1910-ben 32.790 német, 31.705 magyar és csak 11.673 szlovák lakosa volt. A Trianoni békediktátummal a mesterségesen létrehozott Csehszlovákia része lett. Népszavazást nem mertek tartani a Felvidéken sem, hiszen akkor egyértelműen Magyarországé maradt volna a Felvidék. 1918-ban, miután a Károlyi kormány átkos hadügyminisztere Linder Béla lefegyverezte a határainkon kívül összeomlott frontokról hazatérő magyar katonákat, cseh légionáriusok támadták meg Pozsonyt. A soproni 16-17 éves kadétiskolások még két hónapig védték a várost. 1919-1938 között a csehek és szlovákok szinte teljesen megszüntették a magyar és német oktatást, eltüntették a magyar múltra emlékeztető szobrokat és tömegesen telepítették be a szlovákokat. 1938-ban a város egy része a Tiso féle német bábállam fővárosa lett, másik részét a német birodalomhoz csatolták. A II. világháború után a német és magyar lakosság nagyobb részét kitelepítették, elűzték. Az I. Benes dekrétum kihirdetése után, 1945 május 5-én a pozsonyi magyarok lakásaira szlovák katonák törtek, fél órát engedélyeztek csomagolásra, s mintegy 20.000 magyart áthajtottak egy-egy bőrönddel a Duna hídon Ligetfaluba, ahol internáló táborba kerültek, embertelen körülmények közé. Ezt követték a Csehországba kényszermunkára hurcolások és a kitelepítések az egész Felvidékről, s az ún. lakosságcsere. A párizsi békeszerződés során Pozsonytól délre további 3 falut is megkapott Csehszlovákia, Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt. Ligetfalut Pozsonyhoz csatolták és 120.000-es lakótelepet építettek. Így ma Pozsony lakossága közel 450.000 fő, melyből 2001-ben alig 16.000-en vallották magukat magyarnak. A szlovákok szépen felújították a várat és az óvárost, de magyar feliratokat ne nagyon keressünk, az 1993-ban létrejött Szlovákiában a magyar és helyenként német emlékeket minden módon igyekeznek szlovákként beállítani. / Fotók: 2010./ Film: http://vimeo.com/12194752

Forrás:http://magyarorszag-szep.hu/Pozsony/
=======================================