Route 66

A 66-os amerikai országút az Egyesült Államok és egyben a világ leghíresebb országútja. Szokták "őt" oly` néven emlegetni, mint "The Mother Road", azaz Az országutak anyja illetve "Az Egyesült Államok főútja". Az USA-ban szokás, hogy az autóutak egy-egy híres ember nevét viselik: a 66-ost Will Rogers humorista után nevezték el. Az autópálya mind közlekedésileg, mind pedig történelmileg is rendkívül fontos (volt). Manapság már csak turisták és megszállottak keresik fel a közel 4.000 kilométeres országút egy-egy szakaszát vagy akár a teljes hosszát
Kezdetek
A 66-os országút építése 1926. november 11-én kezdődött azzal a céllal, hogy összekösse a keleti és a nyugati országrészeket. Az 2X1 sávos,csak ketirányú forgalomra alkalmas útvonal teljes egésze (Chicago - Los Angeles szakasz) mindössze 11 év alatt épült meg; 1938-ban már át is adták a forgalomnak. Kezdetben a 62-es számot kapta. A 66-os jelzést azért kapta, mert azt könnyű volt megjegyezni, kimondani és érdekes volt hallani. Az átadást követően folyamatos hosszabbították különböző szakaszokat, ám a köztudatban az eredeti (1938-ban átadott) útvonalként tartják számon.
Az 1930-as években kapta az első fontos szerepét. A már megépült szakaszon óriási 'népvándorlás' indult meg, ugyanis Kaliforniában rendkívüli jelentőséget kapott a farmerkedés, így Oklahoma, Kansas és Texas államokból farmerek tömkelege indult a nyugatnak. Ezen embereket nevezték Okiknak. Az út mentén ekkor még sok kis város létezett, melyek elsősorban a megnövekedett forgalomnak köszönhetően egyre nagyobbakká váltak; megjelentek hát a nagyvárosok. Óriási jelentőséget kaptak az éttermek, az autósszervizek és az üzemanyag-töltőállomások; egyre másra nyíltak meg, versengve az áthaladó autósok kegyeiért.
Az 1938-ban átadott teljes útvonal egy-egy szakaszát a Véres 66nak hívták, mivel ezek rendkívül veszélyesek voltak; közülük is a legveszélyesebb az Arizona állambeli Oatman közelében lévő hajtűkanyar, ahol már a legkisebb szél is képes volt az autókat lesodorni az útról (ami itt a Fekete-Hegységen halad át). Mindezek ellenére közkedvelt maradt az országút.
A második világháború alatt Kalifornia ipara virágzott, miközben keletről pedig az Európába tartó hadi csapatok indultak; ezek következtében az országút telítetté vált. Emberek tízezrei hajtottak át rajta napról napra. Ekkor már a katonai egységek is igénybe vették, így nem volt ritka például egy-egy katonai jármű elhaladása sem az úton.
1950-ben a 66-os még nagyobb szerepet kapott. Los Angelesen belül a város főútjává nyilvánították, de mindeközben az utazók egyre inkább kezdték felfedezni Arizona híresebb helyszíneit: a Festett sivatagot (Painted Desert; a Navajo indiánok őshazája), a Grand Canyont és a Meteor krátert is. Ezek a látványosságok egyre több turistát kezdtek el vonzani az ország összes részéből, így a turizmus óriási méreteket kezdett el ölteni: megjelentek a motelek, az indián kuriózumokat áruló üzletek, a hüllő farmok és Frozen custard-ot (fagylalt, amelynek fő összetevője a cukor és a tojás) árusító bódék/standok. Ám de megjelentek a mai autópályák elmaradhatatlan megállói, a gyorséttermek is. Az első 'drive-through' (nem kell kiszállni az autóból a rendeléshez és az étel kézhez vételéhez) rendszerű étterem a Vörösök Nagy Hamburgere (Red's Giant Hamburger) nevezetű étterem volt a Springfieldben illetve a McDonald's San Bernardinoban. Ezeknek köszönhetően egy teljes új, a régitől eltérő mikrokozmosz alakult ki a középső országrészben, ami rövid idő alatt átformálta a teljes országot.
Emlékek
1956-ban Eisenhower, a már a 30-as években kifejlesztett és a világon először megépített német "Autobahn" mintát követve, megalapíttatta az amerikai keresztezödések nélkuli államközi autópályák (továbbiakban: I-autópályák; I, mint Interstate (államközi) rendszerét (Interstate Highway System), ezzel egy új, a korábbi országutakhoz (U.S. Route) képest egy magasabb rendű, többsávos (2X2+) útvonalhálózatot létrehozva.


Elhagyatott szakasz Illinois államban
A '60-as évek elején az államközi autópályák megjelenésével a kisebb rangú autóutak kezdtek elnéptelenedni, mivel az I-autópályákon nagyobb (120-135km/h) volt a sebesség és az autósok gyorsabban tudtak eljutni A-ból B pontba a kevesebb kijárat és megálló miatt; ezen utak alól a 66-os sem volt kivétel. Ugyan az államok sorra kezdték felújítani a 66-ost, hogy visszacsalogassák az autósokat,de mindhiába. Ekkor már a Veteránok útja-ként kezdték nevezni, annak ellenére, hogy egy ideig, bizonyos szakaszokon a 160km/h sebesség is megengedett volt.
1953-ban megépült a 142 km-es Tulsa - Oklahoma City szakasz, de a kihasználtsága csekély volt az I-44 miatt. Később (1957-ben) hozzáépítettek egy ú.n. fordítót is, de ez sem növelte a forgalmat. A 66-os haladt a végzete felé. Egészen 1985-ig hosszabbítgatták újabb szakaszokkal az autósok visszacsábításáért, de mint a korábbi kísérletezések, ezek sem jártak sikerrel.
Következmények
Miután az országút szinte teljesen kihalttá vált, egyes szakaszok kezdtek a szó szoros értelmében eltűnni. A megmaradt részeket pedig állami-, magán- és kereskedelmi országutakká nyilvánították. Az országút mellé telepedett üzletek, éttermek, motelek sorra kezdtek tönkremenni. 1957 és '66 között Oklahoma nyugati részén a korábbi 2x1 sávos országutat 2x4 sávos autóúttá bővítették. Ez egy darabig jó megoldásnak tűnt, de 1975-ben megjelent az I-40-es autópálya, romba döntve a 66-os felélesztésének újabb tervét. A '70-es évekig az autósok a korábban felújított szakaszokról sorra tértek át az új I-autópályákra. Az út annyira elhanyagolttá vált, hogy 1968-69-ben balesetek tömkelege történt rengeteg halálesettel egybekötve; ismét méltóvá vált a véres 66-os címre.


Jézus Krisztus óriáskeresztje (158 m) a 66-os mentén Groom (TX) külterületén
Majd jött egy hatalmas változás: összeolvasztották a 66-ost és az I-40-est, így a korábban két út már csak egy út volt. A 66-os kapta meg az I-40-et, így a régi I-autópálya burkolatait helyi autóutakká/-pályákká alakították át. Elkezdődött hát a 66-os felélesztése. Az útvonala mentén sorra épültek meg más I-autópályák, így a csomópontoknál elkezdett visszaszivárogni a forgalom az immáron I-40-re, vagyis a 66-osra.
Ezt a történetet dolgozza fel meseszerűen a 2006-os Verdák című rajzfilm.
Helyreállítás
1990-ben az államok (amelyeken áthalad) egyre inkább kezdtek rájönni arra, hogy egy óriási jelentőségű autóút halad át az államukon. Minden idők leghosszabb, legöregebb és egyben legzsúfoltabb autóútja muzeális értékekkel bír, így az országút megtartása kulcsfontosságú. Irtózatos iramban elkezdték hát az autóutat finoman felújítani és ezzel együtt kapta meg a Történelmi 66-os út címet is. A burkolatra elkezdték felfesteni a 66-os szimbólumát, valamint az állam nevét, hogy hol is tart az autópálya éppen.


Felújított autósmozi Carthage (MO) városában
Az autósok elkezdtek szépen lassan visszaszivárogni az autóútra, de közülük is leginkább a fanatikusok illetve a megszállottak. 2008-ban a világ 100 legértékesebb létesítménye közé kapott besorolást, de a korábban elhagyatott részek ismét kezdtek fellélegezni: ismételten kinyitottak a töltőállomások, a motelek, a postahivatalok és az autósmozik, valamint elkezdtek megjelenni kisebb falvak is, eltüntetve a korábban elhagyatott területeket. Bár, egy-két szakaszt meghagytak emlékül. A turizmus is virágzásnak indult és 2007-ben visszasorolást nyert az állami országutak (U.S. Route) közé.
Mai állapotok
A 66-os ma a történelem viszontagságainak ellenére teljes szakaszában járható. A régi útpályát mindenhol felújították, így az azon autózó úgy érezheti magát, mintha a történelem valamely korábbi éveiben furikázna. Egyetlenegy eltérés van a történelmi és a mai szakasz között: a Sziklák lánca híd St. Louis környékén. A híd az idők során egyre inkább használhatatlanná vált és ma már csak a gyalogosokat engedik át bizonyos időközönként; az autósforgalom elől el van zárva, mivel nem bírná ki az áthaladó autók tömegét. Felújításra nem került, mivel történelmi jelentőségű a híd; a felújítással elveszne a történelmi kultusza. Tőle pár kilométerre azonban megépült egy új híd és egy elvezető út, így ez a szakasz is járhatóvá vált.

Wikipédiából
====================================