>>> >> Krónika, 1989. November
>>> >>
>>> >> A kivénült harcos leteszi a fegyvert
>>> >> Wass Albert
>>> >>
>>> >> Ha annak idején, 1951 telén elfogadom Havas Emil ajánlatát, hogy írjak
>>> >> ahogy ,,ŐK" kívánják, és ŐK ezzel szemben garantálják, hogy minden
>>> >> könyvemből "best seller"-t csinálnak, akkor ma minden bizonnyal
>>> >> jómódú, "befutott" amerikai író lennék. De nem fogadtam el. Erre a
>>> >> Reader's Digest kolozsvári származású társszerkesztője ugyancsak
>>> >> fölbosszankodott ott a new yorki szálloda szobájában, ahol
>>> >> skót-amerikai feleségemmel megszálltunk volt, és azzal fenyegetett
> meg,
>>> >> hogy ha kitartok konokságom mellett, Amerikában egyetlen írásom nem
>>> >> jelenik meg soha. Amerikai születésű feleségem ezen nagyot
>>> >> nevetett, mire derék vendégünk kivörösödött ábrázattal rikoltott
>>> >> Elizabeth arcába: "Már pedig, asszonyom, akár elhiszi akár nem, de
>>> >> nincs
>>> >> olyan amerikai kiadó, amelyik hozzá merne nyúlni férje írásához,
> bármit
>>> >> írjon is, ha azt a mi beleegyezésünk nélkül írja!" Mert - tette hozzá
>>> >> és
>>> >> nagy csontos markát kinyújtotta maga elé - itt tartjuk a kezünkben az
>>> >> amerikai kiadóvállalatokat, filmvállalatokat, újságokat,
> folyóiratokat,
>>> >> mindent! Amerika népe azt olvas, amit mi akarjuk, hogy olvasson, azt
>>> >> hall, amit mi akarjuk, hogy halljon, és azt lát csak, amit mit
> akarjuk,
>>> >> hogy lásson!" Drága jó Elizabeth ettől aztán szintén nekiveresedett és
>>> >> alaposan kioktatta Havas Emilt az amerikai szabadság alapelveire, mire
>>> >> látogatónk sarkon fordult és becsapta maga megett az ajtót.
>>> >> Az igazság kedvéért be kell ismernem, hogy Havas Emilnek igaza volt.
>>> >> Erre rájöttünk az első két év során. Bocsássanak meg fiaim, leányaim,
>>> >> unokáim és dédunokáim, ha úgy érzik, hogy hibásan választottam, mert
>>> >> jómód helyett a szegénység ösvényére tértem gazdag Amerika földjén,
>>> >> ahol
>>> >> minden bevándorló, ha csak egy szikra életrevalóság van benne,
>>> >> meggazdagszik, mint bolha az eben. Ami engem illet, én sohase bántam
>>> >> meg
>>> >> a választásomat. Szegényen bár, de tiszta lelkiismerettel lépek majd
> az
>>> >> Úr elé, mikor ideje jön. Megtettem, ami tőlem tellett, s
>>> >> amiről úgy éreztem, hogy egyedül méltó egy menekült erdélyi magyar
>>> >> íróhoz. Hogy célomat nem értem el, annak nem én vagyok az oka. Erről
>>> >> lesz itt szó, életrajzomnak ebben a rövidre sűrített fejezetében.
> Drága
>>> >> jó feleségem segítségével egyetemi tanár lettem, bár sohase hittem
>>> >> volna, hogy valaha is tanárkodásra adom a fejem. De amint
>>> >> mondtam már, Havas Emilnek igaza volt. Tudta, miről beszélt. Se
>>> >> elbeszéléseim, se regényeim nem kellettek az amerikai kiadóknak. Meg
> is
>>> >> mondták őszintén: "Maga feketelistán van, uram, maga fasiszta!" Így
>>> >> aztán vakon ugrottam bele a tanárságba, hogy megélhetésem legyen és
>>> >> maradjon időm az írásra is. Kényelmes foglalkozásnak ígérkezett, és az
>>> >> is volt. Azonban nem ez a fontos. Hamarosan kiderült, hogy maga az
>>> >> Úristen rendelt ebbe az állásba, mert itt döbbentem csak reá, hogy
>>> >> nekünk, szerencsétlen magyaroknak, mi volt az átkunk. Mi hozta reánk a
>>> >> trianoni csapást, s mindazt, ami utána következett.
>>> >> Szemnyitogatásom azzal kezdődött, hogy amikor tanártársaim
>>> >> megkérdezték mindjárt az első napokban, hogy honnan a csudából fútt
> oda
>>> >> a szél, s én becsületesen megmondtam, hogy Erdélyből, úgy bámultak
> rám,
>>> >> mintha azt feleltem volna, hogy valahonnan Bergengóciából. Míg aztán
> az
>>> >> irodalom tudós professzora fejére ütött és elrikkantotta magát:
>>> >> "Drakula
>>> >> országából...!" Attól kezdve bizalmas baráti körben "Count Drakula"
>>> >> volt
>>> >> a nevem. Hiába bizonykodtam, hogy ez a
>>> >> Drakula-mese mindössze egy részeg angol újságíró fejében született
> meg,
>>> >> és hogy Erdély már évszázadokkal ezelőtt is civilizált ország volt,
>>> >> hogy
>>> >> ott hirdették meg elsőnek a vallásszabadságot, hogy Erdély iskolái
>>> >> világhíresek voltak, senki se hitte el. Hogy igazamat
>>> >> alátámasszam, nekiestem a könyvtáraknak, de ebben se volt köszönet.
>>> >> Egyetemem három óriási méretű könyvtárában alig leltem valami kevés
>>> >> adatot Erdélyről. Földrajzkönyvek, enciklopédiák csak annyit tudtak
>>> >> róla, hogy Románia nyugati tartománya, mely annak idején Dacia néven a
>>> >> római birodalomhoz tartozott, és őslakói ma is a latin nyelvet
>>> >> beszélik. A népvándorlás során több ázsiai horda rohant keresztül
>>> >> rajta,
>>> >> a hunok, avarok, magyarok, tatárok és törökök. Az utóbbi
>>> >> évszázadok alatt a Habsburg birodalomhoz tartozott, majd az első
>>> >> világháború után Románia vette át. Lakosai nagyrészt románok, de élnek
>>> >> ott németek és magyarok is.
>>> >> Attól kezdve a könyvtárakat bújtam minden szabad időmben,
>>> >> Magyarországra és a magyarokra vonatkozó adatokat keresve. Keveset
>>> >> találtam, s amit találtam, abban sem volt köszönet. A középkorra
>>> >> vonatkozó régebbi munkák mind német szerzők tolla alól kerültek ki, s
> a
>>> >> magyarokat úgy emlegették bennök, mint ázsiai hordát, akik fél
>>> >> Európát végig dúlták, míg végül is Lech mezején leverték őket a
>>> >> németek, majd királyukat rákényszeríttették a keresztény hitre, és
>>> >> hadat
>>> >> adtak neki, hogy kiirthassa országából a pogányokat. Attól
>>> >> kezdve aztán a német civilizáció hatása alá került a magyarok országa
> s
>>> >> lakosainak jó része német. Az újabb kiadású könyvek arról is tudtak,
>>> >> hogy Magyarország egy elmaradt, primitív ország volt, ahol feudális
>>> >> főurak uralkodtak a különböző nemzetiségű őslakosság felett,
>>> >> kegyetlenül elnyomva a népet.
>>> >> Mint ahogy annak idején, gyerekkoromban, nagyapám jó orrú kopói
>>> >> kajtatták föl a megbúvó rókát a mezőházi nádasokban, úgy kezdtem el én
>>> >> is kinyomozni ezeknek a hamis adatoknak az eredetét. Nem volt nehéz.
>>> >> Minden könyv, tanulmány, melyben Magyarországról vagy általában a
>>> >> magyarokról volt szó, az 1870-es évek utáni időből eredt, és a szerzők
>>> >> neve nagyobbára német vagy cseh, de akadt román és horvát is. A
>>> >> szerzők legtöbbje Sorbonne-i diplomával rendelkező egyetemi tanár
> volt,
>>> >> akik egy Masaryk által alapított könyvkiadó vállalaton keresztül
>>> >> beépitették magukat az amerikai, angol és francia közoktatás tankönyv
>>> >> ellátást szolgáló intézményeibe, és terjeszteni kezdték azt a jól
>>> >> megszervezett magyarellenes propagandát, ami végül is Trianonhoz
>>> >> vezetett. (Az első világháború alatt Masaryk és Benes által
>>> >> megszervezett u.n. "Cseh maffia". (szerk.) A Magyar szerzők vagy nem
>>> >> írtak jó tankönyveket abban az időben, vagy a magyar tanügyi
>>> >> intézmények nem gondoskodtak arról, hogy ezek a könyvek idegen
>>> >> nyelvekre fordítva utat leljenek külföldi egyetemek felé. Több,
>>> >> különböző kiadású és különböző időben kiadott enciklopédiában például
> a
>>> >> következő, szóról-szóra azonos mondatokat találtam, amiről arra
>>> >> lehetett
>>> >> következtetni, hogy azok ugyanattól a személytől származtak:
>>> >> "Magyarország, mint olyan, a valóságban soha sem létezett, mindössze
>>> >> egy
>>> >> soknépű laza egység a ,,szentkorona országai" összefoglaló név alatt.
>>> >> Ennek az országnak voltak a kezdetben magyar uralkodói is, azonban a
>>> >> tizennegyedik századtól kezdve mér csak cseh, német, olasz, lengyel és
>>> >> román királyok viselték az
>>> >> országalapító magyar király, Szent István koronáját. Ugyanezek az
>>> >> országok az utolsó négy évszázad során már a Habsburg birodalom alá
>>> >> tartoztak." Egy másik helyen: "Magyarnak csupán az uralkodó nemesi és
>>> >> főnemesi osztály egy kis része tekinthető, kik a földet birtokolták,
>>> >> míg
>>> >> a jobbágy, majd az úgynevezett "felszabadulás" után a paraszt a
>>> >> különböző ott élő, leigázott nemzetiségekből tevődött össze, kiknek
> egy
>>> >> részét hosszú idő után földesuraik erőszakkal
>>> >> elmagyarosították..." (Wertheimer: History of Europe, 1901, Böhm
>>> >> Verla, Wien-New York, page 31.) Ezeket olvasva önkéntelenül fölmerült
>>> >> bennem a gondolat, hogy a washingtoni osztrák- magyar követség hajdani
>>> >> kultur-attaséja alighanem osztrák lehetett, akit nem bántott a
>>> >> magyarok gyalázása, és ezért nem tett jelentést ezekről a magyar
>>> >> királyi kultuszminisztériumban. Ugyancsak a fent említett könyvben
>>> >> található a következő mondat, mely ellen minden bizonnyal tiltakozott
>>> >> volna az akkori magyar kormány, ha tudomására jutott volna: "A magyar
>>> >> egy veszekedő, izgága, más nemzetiségeket gyalázatosan elnyomó barbár
>>> >> nép, mely újra meg újra föllázadt uralkodói ellen, abból a célból,
> hogy
>>> >> megbontsa a soknyelvű birodalom egységét..."
>>> >> Bevallom, amerikai skót feleségem fejében született meg a gondolat,
>>> >> hogy
>>> >> amit az osztrákok, csehek és románok meg tudtak tenni száz évvel
>>> >> ezelőtt, azt minden bizonnyal mi is meg tudjuk tenni ma, és nekünk
>>> >> könnyebb dolgunk lesz, mert nem kell történelmet hamisítanunk, csupán
>>> >> össze kell szedjük a bizonyítható igazat. Ebből a gondolatból
>>> >> született meg először, erdélyi mintára, az Amerikai Magyar Szépmíves
>>> >> Czéh, majd Masaryk mintájára a Danubian Press, Incorporated, és az
>>> >> ezekből fakadó folyóiratok: a Transylvanian Quarterly, majd a
>>> >> Hungarian Quarterly és utolsónak a Central European Forum.
>>> >> Elméletben egyszerűnek látszott az egész: egyedül az észak-amerikai
>>> >> földrészen valami másfélmillió magyart mutatnak ki a statisztikák. Ha
>>> >> ennek a másfélmillió magyarnak csupán fél százalékában maradt még
>>> >> valami
>>> >> kis hazafias érzés - mondjuk évi tíz dollár erejéig - ez már évi
>>> >> hetvenötezer dollárt jelentene, ami bőven elegendő ahhoz, hogy
>>> >> elkezdhessük kiadni komoly felvilágosító munkánkat, melyekből Amerika
>>> >> ifjúsága, valamint Amerika vezető politikusai megismerhetik a hiteles
>>> >> adatokra támaszkodó igazságot.
>>> >> Így indult meg elsőnek 1962-ben az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh.
>>> >> Hosszú nyári szabadságunkat arra használtuk föl, hogy nyakunkba vettük
>>> >> az Egyesült Államok és Kanada országútjait, és megjártuk első nagy
>>> >> körutunkat, több mint huszonötezer mérföldre nyúlót, a magyarlakta
>>> >> városok felkutatására. Mivel pénz dolgában szűken voltunk, elkerültünk
>>> >> szállodát és éttermet, amennyire lehetett. Sátorban aludtunk,
>>> >> feleségem főztjén éltünk, és elhatároztuk, hogy ha össze tudunk szedni
>>> >> első körutunkon ezerötszáz magyart az előirányzott hét és félezerből,
>>> >> kik hajlandók évi tíz dollárt lefizetni előre, melynek ellenében
>>> >> minden előfizető kap három könyvet, két angolt és egy magyart, akkor
>>> >> elindulunk még ezen az őszön. A begyűjtött előfizetések száma azonban
>>> >> csak hétszázig jutott el. Én készen voltam arra, hogy visszafizetjük
>>> >> mindenkinek a tíz dollárját, mihelyt lehet, s elvetjük az egész
>>> >> gondolatot mint kivihetetlent. Drága jó Elizabeth azonban megszegte
>>> >> makacs skót nyakát, s kijelentette, hogy szó se lehet a
>>> >> megfutamodásról. Amit elkezdtünk, azt érdemes volt elkezdeni, tehát
>>> >> visszük tovább, s az Úristen majd eligazítja a többit.
>>> >> Így kezdtünk hát bele a könyvkiadás mesterségébe. Első könyvünk a
>>> >> kolozsvári Ellenzék hajdani főszerkesztőjének, Zathureczky Gyulának
>>> >> pompás kis munkája volt: "Transylvania, Citadel of the West. "
>>> >> Értelmesen, tömören, könnyen olvasható stílusban vitte a világ elé
>>> >> Erdély igazolható, adatokon épülő történelmét, földrajzát a
>>> >> kultúráját. Háromezer példányt nyomtattunk belőle. 5 ráadásnak,
>>> >> "csaléteknek" ahogy Elizabeth nevezte, hozzá adtuk a tíz dollárért még
>>> >> egyik regényemet is magyarul, valamint annak angol fordítását.
>>> >> Következő nyáron újra nekiindultunk magyart keresni Amerika és Kanada
>>> >> földjén. Hétvégeken irodalmi estéket tartottunk itt meg amott, árultuk
>>> >> a
>>> >> könyveket, beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk a magyaroknak arról,
> hogy
>>> >> mi a célunk, mit kell tennünk ahhoz, hogy megismertessük a
>>> >> világgal az igazságot. Hétközbe sátorban aludtunk, szabad ég alatt
>>> >> főztük ételünket, mint a vándorló cigányok. Havasi vadász lévén életem
>>> >> első szép felében, én szokva voltam a sátorozáshoz. De Elizabeth
>>> >> városi asszony volt; aki soha ilyen életmódot nem ismert. Szemrebbenés
>>> >> nélkül, bátran viselte a fáradalmakat, áldja meg emlékét az Úristen, s
>>> >> valahányszor csüggedni kezdtem, ő bátorított. "Micsoda magyar az" -
>>> >> mondotta ilyenkor -, "aki megtorpan a nehézségek előtt, mikor hazáján,
>>> >> nemzetén kell segítsen? Az ilyen magyarok miatt vesztették el mindég a
>>> >> háborúkat! Fel a fejjel, nézz előre, soha se hátra, támadj! Ez a
>>> >> győzelmek ára!"
>>> >> Pedig hiába szekereztük föl s alá ezt a nagy országot, hétszáznál több
>>> >> előfizetőre soha se sikerült szert tennünk. Ötven-hatvan új előfizetőt
>>> >> nyertünk minden évben körutunk során; újabb meg újabb városokat
>>> >> keresve föl, de ugyanennyit veszítettünk is minden évben azokon a
>>> >> helyeken, ahova nem sikerült eljutnunk másodszoris. De adtuk ki az új
>>> >> könyveket, rendületlenül. Hokky Károly "Ruthénia" című munkájából
>>> >> akkori képviselőnk, háromszáz példányt osztott szét a Kongresszus
>>> >> tagjai
>>> >> között. Szemák: Living History of Hungary két kiadást is
>>> >> megért. "Our Hungarian Heritage" három kiadásig vitte. A Transylvania
>>> >> and the Hungarian-Romanian Problem pedig kongresszusi dicséretet is
>>> >> kapott. Mindezek ellenére azonban az előfizetők száma nem hogy
>>> >> emelkedett volna, de hamarosan csökkenni kezdett. A magyarok beleuntak
>>> >> az angolba. Nem kellett nekik angol könyv. Nem értették meg a célját.
>>> >> "Vásároltassák meg az angol nyelvűekkel" mondták egyre többen, s hiába
>>> >> próbáltam megértetni velük, hogy az "angol nyelvűeket" nem érdekli a
>>> >> magyar jövendő, miért is érdekelné? Mi kell terjesszük köztük,
>>> >> szomszédaink, ismerőseink között, mi kell elvigyük az iskolákba,
>>> >> könyvtárakba, ha azt akarjuk, hogy megtudják az igazságot. Nem
>>> >> értették meg: Én pedig éreztem, hogy rossz irányban haladunk.
>>> >> Háromezer példány egy könyvből vízcsepp az óceánban:
>>> >> Torontóból kaptam a tanácsot: magyarokból tömeget toborozni csak
>>> >> felvonulásokra lehet, hosszúra elnyúló komoly munkára nem. Alapítsunk
>>> >> részvénytársaságot. "Nem sokaság, de lélek végeznek
> csodadolgokat'' -
>>> >> idézték Zrinyi Miklóst a fejemre. "Gyűjtsünk egybe egy kis csoport
>>> >> jómódú magyart, akik össze tudnak adni legalább százezer dollárt,
>>> >> többre
>>> >> megyünk ezzel, mint úgy koldulni össze a pénzt tíz dollárjával!
>>> >> Megalapítottuk hát a Danubian Press részvénytársaságot. Százezer
>>> >> dolláros tőkére számítottunk, de csak húszezer gyűlt össze.
>>> >> "Bolondság, minek a könyv!" - mondták a ",jómódúak" is. Amerika
>>> >> köteles visszaadni a hazánkat, ennyi az egész!" Utólag visszatekintve
>>> >> mindezekre belátom, hogy reménytelen volt ez a kezdeményezés is. De
>>> >> akkoriban hajtott a "tett-vágy" motorja, na meg a feleségem, aki el se
>>> >> tudta képzelni, hogy a magyart "más fából faragták".
>>> >> Ezzel a húszezer dollárral belekezdtünk az úgynevezett "Hungarian
>>> >> Package" könyvsorozat kiadásába; mely magába foglalta a magyar nemzet
>>> >> történelmét, legendáit, népmeséit és táncait, sötétzöld vászonkötésben
>>> >> és fehér díszkötésben, arany betűkkel a fedőlapon. Szép munkát végzett
>>> >> a
>>> >> torontói nyomda, drága se volt. De mégis volt egy nagy baj: nem
> értette
>>> >> meg, hogy az idő szerepe fontos a könyvkiadásnál. Ha az ember
> szétküldi
>>> >> a hirdetéseket a könyvtáraknak, s azok egy kitűzött időre megrendelik
> a
>>> >> könyvet, azt a kitűzött időn belül szállítani kell, másképpen
>>> >> érvénytelenné válik a megrendelés. Az idő elhúzódott, a megrendelőket
>>> >> elvesztettük, s a könyvtárak belesorolták a Danubian Presst a "fly by
>>> >> night" megbízhatatlan kiadók közé. Mivel pedig még a magyarok is csak
>>> >> ímmel-ámmal vásárolgatták a szép kiállítású, de angol nyelven készült
>>> >> könyveket, évekbe került, míg ezer sorozatot el
>>> >> tudtunk helyezni. Ezzel aztán vége volt a kiadóvállalat álmának is, s
>>> >> a
>>> >> Danubian Press éveken át egy tőkétlen vállalkozás maradt, fedőnév a
>>> >> szerzők költségén kiadott könyvek amatőr voltának eltakarására.
>>> >> Mindezek ellenére mégis csak kiizzadtunk valahogy huszonnégy angol
>>> >> nyelvű könyvet Amerika okulására, ezres, kétezres példányszámokban. De
>>> >> még ezeknek is nagy része raktáron penészedik. Nem kellenek a
>>> >> magyaroknak, még propaganda-fegyvernek sem, még arra sem, hogy
>>> >> odaajándékozzák befolyásos amerikai ismerőseiknek, hadd tudják meg az
>>> >> igazságot. Még ilyen könyvek se kellenek nekik, mint "Genocide in
>>> >> Transylvania; a documentary" vagy "Transylvania and the
>>> >> Hungarian-Rumanian Problem ", "Origin of the Hungarian Nation ",
>>> >> "Origin qf the Rumanians", "The Ethnic History qf Transylvania".
>>> >> Legnagyobb csalódást azonban a "Transylvanian Hungarian Folk Art"
>>> >> okozta. Ez a könyv szép, színes kiadásban jelent meg, ismerteti a
>>> >> magyar
>>> >> motívumok magyarázatát, és tudatára adja a világnak, hogy mi történik
>>> >> ma
>>> >> odahaza a magyar népművészet időt látott remekeivel,
>>> >> miképpen igyekszik eltörölni még a nyomukat is az ellenséges román
>>> >> kormány. Ebből is még valami ezer példány kallódik raktáron. Nem kell
> a
>>> >> magyaroknak, mert angolul van.
>>> >> De így jártunk a folyóiratokkal is, pedig azok valóban önvédelmi
>>> >> fegyvereink voltak, melyeket megküldtünk vagy személyesen adtunk át
>>> >> minden szenátornak, képviselőnek, külön tíz példányt a Fehér Házba és
>>> >> harmincat a State Department hivatalainak. Először a Transylvanian
>>> >> Quarterly bukott meg előfizetők hiányában. Ezt átalakítottuk Hungarian
>>> >> Quarterly-vé, arra gondolván, hogy így talán majd szélesebb magyar
>>> >> rétegeket érdekel. Két év alatt kiderült, hogy ez se érdekelte őket.
>>> >> "Eleget olvassuk magyar nyelven mind azt a rosszat, ami odahaza
>>> >> történik" - írta egy Erdélyből idesodort, jómódú magyar "minek
>>> >> gyötrődjünk rajta angolul is!" Eszébe se jutott a szerencsétlennek,
>>> >> hogy
>>> >> nem az ő "gyötrődésére" készült a folyóirat, hanem arra, hogy azt
> minél
>>> >> több amerikai olvashassa, s tudja meg, hogy mi történik a
>>> >> Trianonban elszakított területek magyarjaival.
>>> >> Végül is átalakítottuk folyóiratunkat Central European Forummá, miután
>>> >> tudomásomra jutott, hogy a háttérben már két éve folytak a
>>> >> megbeszélések egy létesítendő Közép Európai Federáció dolgában a
>>> >> magyarok megkerülésével. De mivel folyóiratunk még nem volt,
>>> >> összeálltunk néhányan és beugrottunk gyorsan, hogy a "magyar kérdést"
> a
>>> >> tervezett jövendő élére vigyük. Nyomban meg is nyertük a lengyel
>>> >> exil-kormány tetszését. Csatlakozott szerkesztő-bizottságunkhoz egy
>>> >> erdélyi román emigráns, egy szlovák egyetemi tanár és egy ruszin
>>> >> lapszerkesztő, akik a magyarokkal való békés együttműködés útját
>>> >> keresték. Mindenki, aki kezébe vette a folyóiratot, dicsérte. A
>>> >> tényleges előfizetők száma azonban soha sem érte el a kétszázat.
>>> >> Ezerkétszáz példányt nyomtattunk, s ebből nyolc-kilencszázat
>>> >> tiszteletpéldányként osztottunk szét, a többi még itt van raktáron.
>>> >> Hogy
>>> >> honnan szereztünk hozzá a dollárt? Derék jóérzésű
>>> >> magyarok adakozásából, akik megértették, hogy ezzel a
>>> >> folyóirattal a magyarság jövendőjéért küzdöttünk. Ez azonban nem
>>> >> helyes. Régi hibánkba estünk vissza újra: egy öntudatos és bátor kis
>>> >> csapat vérzik, hogy a többi megmaradjon. A többi, akiket én egyszer
> már
>>> >> így jellemeztem: a "ha még egyszer azt üzeni" magyarok, akik csak
>>> >> behúzzák a nyakukat és várnak a sült galambra.
>>> >> Az én szerkesztésemben és igazgatásom alatt most jelenik meg a FORUM
>>> >> utolsó száma. Hogy megmarad-e vagy nem, az már másokon múlik. Én
>>> >> letettem a fegyvert. Cserbenhagytak a magyarok huszonhét hosszú és
>>> >> küzdelmes esztendőn keresztül. Elég volt. Beleöregedtem, belefáradtam
>>> >> beleszegényedtem az eredménytelen munkába. A magyar, bár egyénileg
>>> >> egyike a legtehetségesebb, legéletrevalóbb fajtáknak, politikailag
>>> >> éretlen. Nem érti a világpolitika háttérben lejátszódó fondorlatok
>>> >> titkait, és nem is érdekli. Nem is vették észre, hogy Románia máris
>>> >> készen áll arra, hogy újra lehasítson egy jókora szeletet a magyar
>>> >> hazából, tova a Tiszáig. Mindössze arra vár, hogy kivonuljon onnan az
>>> >> orosz. A Nyugat közvéleménye elfogadta már, hogy Románia "ősi határa"
> a
>>> >> Tiszáig nyúlik. Évtizedeken keresztül belekalapálták ezt már a
>>> >> köztudatba. S mi itt állunk, bambán, pedig segíthettünk volna
>>> >> magunkon. Megtehettük volna, amit Masaryk és Jorga meg tudott tenni,
>>> >> időnk is volt hozzá. Most már bizony fogytában van az is.
>>> >> Tudom, a magyarok nagy része meg sem érti, miről beszélek. A
>>> >> történelem útjait előkészíteni csak előre, mégpedig jó-előre lehet.
>>> >> Utólag már csak azt vesszük észre, hogy mit "kellett volna" tenni, de
>>> >> sokan még ezt se fogják fel soha. Elkövetett hibákért a Gondviselést
>>> >> teszik felelőssé.
>>> >> Amit Ceausescu húsz esztendő alatt nem tudott elérni, azt megtették
>>> >> helyette a szabad földre vetődött magyarok: letétették velem a
>>> >> fegyvert. De a könyvek megmaradnak, a folyóiratok megmaradnak, s a
>>> >> nyomtatott betű szívós erejével továbbra is harcolnak Erdély
>>> >> magyarjaiért - ahogy lehet.
>>> >> Szívem mélyéből köszönöm annak a maroknyi hűséges magyarnak az
>>> >> önfeláldozó kitartását, akik mindvégig mellettem maradtak, és lehetővé
>>> >> tették, hogy legalább ennyit megtegyek. Áldja meg őket az Úr minden
>>> >> fájdalmas csalódás közepette is a tiszta lelkiismeret isteni
>>> >> ajándékával. Ők megtették, ami tőlük tellett. Ha minden magyar követte
>>> >> volna példájukat, magyarok dolga másképpen állna ma. Hadd búcsúzzam
>>> >> tőlük a Szentírás szavaival: "Ismertessétek az igazságot, s az igazság
>>> >> szabadokká tészen!"
>>> >> 1989. szeptember végén.
==================================