Tony Curtis_ magyar származású világhírű filmcsillag, ki egykor Marilyn Monroe csóktanára volt, és Elvis Presley is tőle lopta ikonikus hajviseletét. A színészlegenda az újvilágban is népszerűsítette hazánkat, az újságírók kérdéseire is magyarul felelt, s büszke volt mátészalkai gyökereire.
1953-ban ő volt a szabadulóművész Houdini, majd jött az igazi kiugrást jelentő, A siker édes illata című 1957-es mozi. Egy évvel később egy szökött fegyenc alakításáért Oscar-díjra jelölték A megbilincseltek című filmben, ahol Kirk Douglas partnereként játszott.
1959-ben pedig elérkezett máig leghíresebb alakítása a Van, aki forrón szereti című klasszikusban, ahol Jack Lemmon és Marilyn Monroe partnereként komédiázott.

S játszott is mindenkivel, akit csak vállára vett Hollywood, de minket itthon mindezt elhomályosította a Minden lében két kanál pimasz Danny Wilde-ja, aki Roger Moore brit arisztokratája mellett pofozkodott, s gyűjtötte be sorra magának a legjobb nőket. Az 1971-72 közt futó sorozat csupán nálunk volt minden képzeletet felülmúló siker, hanem egész Európában.

Nem is múlta felül semmi. A szerinte is utolsó jelentős főszerep az 1968-as A bostoni fojtogató-ban volt, akkoriban ezért az alakításért Oscar-díjat is remélt, de még a jelölésig sem jutott. “Azután nem voltak különösebben érdekesek a filmjeim, viszont a gyerektartást kellett fizetnem.” – nyilatkozta 2000-ben a Seattle Timesnak.

Azonban nem csak színészként, hanem nőcsábászként is nagyon híres volt. Összesen hatszor házasodott, három házasságból hat gyermeke született, akik közül színész lett Jamie Lee Curtis (1958), Allegra Curtis (1966) és Kelly Curtis (1956) is. Nicholas fia herointúladagolásban halt meg 1994. július 2-án.

A boldog házasok

Első felesége Janet Leigh színésznő volt, aki a Psycho zuhany alatt tragikus véget érő hősnőjét alakította. Tőle született Jamie Lee Curtis és Kelly Curtis, mindketten színésznők lettek. Utolsó felesége, Jill, negyvenkét évvel volt fiatalabb nála, tizenhat évig voltak együtt.

Szívesen töltötte idejét a festővászon mellett is, szürrealista stílusú festményeiből Budapesten is rendeztek kiállítást.

A kétszeres Golden Globe-díjas, mintegy 130 alkotásban szereplő művész a rendszerváltás után többször is járt Magyarországon. Először 1996-ban jött, akkor a Magyar Filmesek Első Világtalálkozóján vett részt. Alapítványával segítette a Dohány utcai zsinagóga felújítását, s Mátészalkára is ellátogatott. 2003-ban országunkat népszerűsítő reklámfilmeket forgatott, melyekkel az idősebb amerikai turisták Magyarország iránti érdeklődésének felkeltése volt a cél. 2009-ben megjelent önéletrajzi kötetét a 16. Nemzetközi Könyvfesztiválon dedikálta.

2006 végén egy tüdőgyulladás során több napra kómába esett, majd tolószékbe kényszerült. Tavaly júliusban pedig egy asztmarohamot követően kezelték kórházban.

Egy évvel ezelőtt pedig nevadai otthonában, felesége, Jill karjai között hunyt el szívroham következtében. Nyolcvanöt évet élt.