17-18. században épített pálos kolostorokkal összehasonlítva Sopronbánfalván a 4 x 5 árkádos kerengő a legjelentősebbek közé tartozik. Az udvarban (quadrum) marokkövekből alkotott padozatot tártak fel a régészek. Udvarra csak két ajtó nyílt akkoriban, a többi ív ablakméretű volt, s a 18. századtól be is üvegezték őket. Az udvar az idők folyamán fokozatosan feltöltődött.

A földszinti kerengő templomfal melletti részén középkori kőből rakott padlócsatorna és későbbi gyóntatóablakok kerültek elő. Az emeleti kerengő templom felőli falán kibontották a ritka méretű (3 mezős) gótikus kőkereteket, és ugyanitt egy templomba nyíló betekintőablakot is feltártak (a folyosó egy szakasza ugyanis betegszobaként szolgált, s a betegek ezen az ablakon keresztül követhették az istentiszteletet). A két szint közötti közlekedés jelentős emléke a restaurált barokk kori kőlépcső, amelyet egy későbarokk kori faburkolat elbontását követően meglehetősen elhasználódott formában találtak meg, majd pótoltak ki kőrestaurátorok.
A kolostor legfontosabb helyisége a refektórium, az egykori szerzetesi
ebédlő. A pálos szerzetesek refektóriuma 1668-ra készült el, előbb famennyezet, majd fiókboltozat fedte. A boltozatot 1719-ben stukkókkal és festményekkel díszítették (a restaurátori munkálatok során a nyugati oldalon, a boltváll felett került elő az 1719-es évszám). A falfestményeket később apró kalapácsütésekkel „pikkelték” és levakolták, a stukkókat pedig több száz rétegben lemeszelték, így feltárásuk a restauráció egyik legnagyobb szenzációja.

A refektórium feletti helyiség a tanterem, a noviciátus, melyben a pálos élet megismertetése, a felsőbb szintű oktatás (filozófiai főiskola) folyt. Első emlékeink erről a teremről 1668-ból valók. A 110 négyzetméteres terem restaurált famennyezete a későközépkor óta hagyományos formákat mutat, mestergerendáját ács-csillagok, élüket sarkantyútagos profil díszíti. Az oldalfalak vakfülkéi ablakhelyek. Az 1891-től a kolostort használó sarutlan karmelita nővérek kilenc kis cellára osztották ezt a termet. Jelen formájában visszanyerte egykori pálos funkcióját: tanításra, előadásokra szolgál.

A külső homlokzatot höbörcsös vakolat takarta, melyet besimított, meszelt sávok tagoltak. Az udvari homlokzaton viszont megújított, simított, többször meszelt vakolatot találtak. A vizes blokk emeleti, északi és déli homlokzatán előkerültek 18. századi ablakszerkezetek.

A templom nyugati oldalán futó út eredetileg temető volt, a melléképület földmunkái közben pedig egy kútra bukkantak. A kolostordomb oldalában húzódó egykori Via Dolorosából megmaradt két stációt restaurálták, és az épület előtt helyezték el.