Majd Thurner Mihály polgármester beszéde következett:

„A mögöttem magasba nyúló ősi torony a történeti múlt homályától a jelen kor világosságáig öreg szemmel sokat látott. Ha vászonra vethetné meglátásait, eleven képekben tárulna elénk Sopron dicső múltja. Itt áll az öreg torony, mint a történet igaz, szavahihető, rendíthetetlen tanuja; áll azon az alapon, amelyet még a római legionáriusok raktak le. Lábát az árpádok harcosai ruházták, köntösét Mátyás iparművészei szabták, és süvegét a barokk mesterektől vette.”

Majd méltatta Bethlen István miniszterelnök szerepét a népszavazásban, aki ezt követően egyszerű közvetlenséggel mondta el a díszpolgári oklevelet átvevő nagy jelentőségű beszédét:

„Eljöttem az Önök körébe, hogy részt vegyek a mai napon ezen a lélekemelő ünnepen. És meghajtsam ebből az alkalomból az ország zászlaját Sopron polgárainak honfiai hűsége előtt.

Igen is szükség volt önfeláldozó, férfias akcióra, mert a hazát nem szavakkal, hanem tettekkel mentik meg.

Eljöttem azért, hogy abban a nehéz sorsban, amelyben Sopron városa és annak lakói ma vannak a nyugat magyarországi területek elcsatolása folytán, - kijelentsem a magyar kormány közreműködési készségét abban az irányban, hogy segítségére siessen ennek a városnak szorongatott helyzetében, gazdasági érdekében.”

Ezt követően a lelkesen éljenző tömeg a Kaszinóig kísérte a miniszterelnököt és kíséretét, ahol banketet tartottak, melyen Bethlen István gróf elmondotta a Széchenyi Bertalan által ajándékozott hűségserleg avató beszédét.






A miniszterelnök kevéssel négy óra előtt hagyta el a társaságot és autón Budapestre utazott. Klebelsberg gróf és Herrman Miksa miniszterek és az ünneplő vendégek az 5 órai sínautóval hagyták el Sopront.