A saint-simonisták között ismerkedett meg Liszt Laprunarède grófnővel, akivel hosszabb szerelmi kalandba keveredett. A grófnő férjezett volt, férje azonban jóval idősebb volt nála. A kapcsolatról keveset tudunk, mert Liszt titokban szerette volna tartani. Anyja nagyon haragudott fia kapcsolata miatt, ezért mindenáron meg akarta házasítani, Liszt azonban nem engedett anyjának és további szerelmi kalandokba is bocsátkozott. 1830. és 1835. között Liszt gyakori vendége volt a párizsi szalonoknak, ahol lényegében a kor szellemi és társadalmi élete folyt. Ilyen alkalmakkor számos muzsikussal, költővel és íróval ismerkedett meg. Szűkebb baráti köréhez olyan egyéniségek tartoztak, mint Hector Berlioz, Frédéric Chopin, George Sand és Lamennais abbé. Berliozzal és Chopinnal közeli barátok is voltak: Liszt Berlioznak több zenekari művét is átdolgozta zongorára: Fantasztikus szimfónia (1833), Overture Les Francs-Juges (1833), Harold en Italie (Harold Itáliában) (1836), Overture Le roi Lear (Lear király-nyitány) (1836). Berlioz esküvőjén Liszt volt az egyik tanú. 1832-ben, miután hallotta Niccolò Paganinit játszani, Liszt eldöntötte, hogy Paganini hegedűstílusának megfelelő zongorajátékot fog kidolgozni. Az első ilyen darab az 1832-ben komponált Clochette-fantázia volt, mely sok új technikai fogást tartalmazott. Ez a fantázia Paganini 2. h-moll hegedűversenyének 3. tételén (Rondo, op. 7.) alapult. 1833. januárjában Liszt megismerkedett az akkoriban huszonhét éves, férjezett D’Agoult grófnővel. Ezzel az ismerkedéssel egy híres szerelmi viszony vette kezdetét, amely 1844-ig tartott. A grófnő idősebbik lányának halála után kapcsolatuk egy rövid időre, 1834. októberétől 1835. márciusáig szünetelt. Ebben az időben Liszt George Sanddal folytatott szerelmi viszonyt.