Párizsba, Liszt zongoraleckékből tartotta el magát, ugyanakkor az addig egyoldalú műveltségét igyekezett bővíteni.


Szerelmes lett egy tanítványába
Saint-Cricq gróf tizenhét éves lányába, Caroline-ba, azonban a lány apja az osztálykülönbség miatt megtiltotta, hogy találkozzanak. Lisztet annyira megviselte az eset, hogy több újság is a gyászhírét közölte, a L'Etoile pedig nekrológot írt róla. Később azonban mégis kigyógyult a bánatából és május 21-én egy kis kompozíciót készített, amely az első magyaros jellegű műve volt: Fáy László és Bihari János verbunkos dallamaihoz komponált variációkat. Ugyanakkor minden szabad idejét az irodalom és a filozófia tanulmányozásának szentelte: Voltaire-t, Rousseau-t, Pascalt, Lamennais-t, Kantot, Schellinget, Hegelt, Victor Hugót olvasott. E világtól elvonult, élettől elszakadt állapotából a júniusi forradalom ragadta ki. Édesanyja szerint: „az ágyú gyógyította meg őt”. A forradalom Lisztből is nagy lelkesedést váltott ki, így egy forradalmi szimfóniát is komponált. Ebben a darabban négy ismert dallamot dolgozott fel: egy huszita dalt a 15. századból, Luther zsoltárját: Erős vár a mi Istenünk, egy francia népdalt és a Marseillaise-t. A mű címe: 27. 28. 29. szimfónia – Párizs. A forradalom után Liszt gyakran látogatta a saint-simonisták szektáját, viszont soha nem volt szektatag. Amikor azonban a szekta vezetői összetűzésbe kerültek a törvénnyel, Liszt is megszüntette a kapcsolatait velük.