A San Paolo fuori le mura bazilika, magyarul a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika Róma második legnagyobb bazilikája. A hagyomány szerint azon a helyen áll, ahol Pál apostolt eltemették. Ez a hely Pál halálakor az Ostia felé vezető úton, a városfalakon kívül esett, innen származik a bazilika elnevezése.

A lateráni egyezmény következtében a bazilika a Szentszék területen kívüli birtok

Története:

Pál apostol kivégzése után a követői egy emlékhelyet emeltek a sírja fölé, amelyet cella memoriae-nak neveztek. I. Constantinus római császár itt építtetett egy bazilikát. 386-ban I. Theodosius sokkal nagyobb és szebb bazilikát készült emeltetni, de a munka csak I. Leó pápa idején készült el. A kolostor 1220 és 1241 között épült. VIII. János pápa megerősítette a bazilika és a kolostor falait, válaszul a szaracén betörésekre.
Szent Pál szobra a bejáratnál

1823. július 15-ről 16-ra virradó éjjel tűz ütött kis és néhány óra alatt a templom leégett. A templom eredeti kialakításáról csak Piranesi: Vedute di Roma c. művéből van ismeretünk (tav.5, 38,). 1832-ben XII. Leó elkezdte az újáépíttetést. Mivel ez volt az egyedüli római templom, amely megőrizte másfél évezredes jellegét, világméretű segítőkészség mutatkozott az újraépítésnél. Az egyiptomi alkirály alabástrom oszlopokat küldött, az orosz cár a szentélyhez való malachitot és lapis lazulit. A homlokzat munkálatait az olasz kormány vállalta és nemzeti műemlékké nyilvánította a templomot. A jelenlegi templom hűségesen követi az eredeti tervet és méretet.
A bazilika főhajója


A bazilika hossza 131,66 méter, szélessége 65 méter, magassága 29,70 méter.

A Tevere felőli főbejárat az oszlopos előcsarnokba vezet. Ezt 150 oszlop szegélyezi, az átriumban Pál apostol nagyméretű, erőt sugárzó szobra áll. A szobor a 19. századi Giuseppe Obici műve. Az aranyozott mozaik homlokzat timpanonján középen az áldást osztó Krisztus trónol, két oldalán Péter és Pál apostolokkal. Lejjebb, az ablakok között a négy próféta látható

A főhajót a mellékhajóktól két sor oszlop választja el. Az oszlopok feletti kerek mozaikok a pápákat ábrázolják, időrendi sorrendben, I. Pétertől XVI. Benedekig. A legenda azt tartja, hogy a világ vége akkor következik el, amikor nincs már több pápának hely (jelenleg még hét hely van). A főhajóval szemben magasodik a diadalív, amelyet két gránitoszlop tart. A diadalív mozaikja az V. században készült, Galla Placidia császárnő utasítására. Az apszis mozaikja a XIII. században készült Velencében, III. Honorius pápa megbízásából.