A magyarok Boldogasszony

Az ősi magyar táltoshagyományban a nőnemű teremtő Erőnek Tengrit, vagyis „Végtelen”, azaz „Tenger”, „Tér” volt a neve. Ő volt „az Ősanya, az első moccanás szülötte, az idő forrása, lét kezdete, a megfogalmazott ige, az osztó, az oszló...” „Tengrit, akit Yotengritnek is mondanak – mert Yo elsőt jelent, és ő vala az első istenség...” „Az ősistenség kezdetben egyedül volt és nő volt, ki magában hordozá még a férfit is, mint várandós asszony méhében a fiát, kit megszülend. Várakozó és várandós menyasszony volt az istenség, és teremte hegyeket, völgyeket, testet ölte sziklákban, kövekben, alkotván azokat szitáló ködnél finomabb szellemanyagából. Teremte szellemgyerekeket is, kisisteneket, világ-részek ügyelőivé...” „Homlokán holddal ékes Ukkó istenanyánk, Naporcájú Gönüz istenatyánk akkor még egységben valának...” „Fényes orcával ékes magasságos istenünk akkor még homlokán holddal ékes Ukkó istenanyánkban szunnyadt, aki akkor még Tengrit volt.” „Tengrit isten-ősünk szitáló ködnél finomabb istenanyagából nőstény istenné meg hím istenné szellem-testesült... A nő isten, Ukkó Földisten Anyánk éke a hold... Ő a Föld Királynője is, a Boldogasszony.”
Egy elmélet szerint a Boldogasszony a kereszténység előtt jóval korábban létező mitológiai alak, s mint ilyen, a magyar mitológia fontos szereplőjét képezte az elmúlt évezredek során, és a huszadik századra a Boldogasszony alakja a köztudatban teljesen egybemosódott Szűz Mária alakjával. A keresztény hittérítők ugyanis, a hasonlóságot felismerve, egyszerűen lecseréltek a magyar mitológiai nő istent (Boldogasszonyt) Szűz Máriára, hogy az új hitet a régire építve könnyebb dolguk legyen elterjeszteni az általuk pogánynak tartott magyarok között. Ezt a verziót nem támasztja alá az a tény, hogy a keresztény Szűz Mária csak a magyarok körében Boldogasszony, mert a Boldogasszony mint Beata (Boldogságos), általános keresztény elem, a Bibliából, és a VIII. századtól kezdve alkalmazzák Szűz Máriára. A Biliában található utalások:
Mária látogatása az ugyancsak áldott állapotban lévő Erzsébetnél. Máriáról mondja Erzsébet: "Boldog aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki." (Lk 1.45)
Magnificat: "Íme mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék." (Lk 1.48)
Amikor jézus arról beszélt, hogyha nem talál nyugalmat a megtisztult ember, akkor hét másik gonosz lélek szállhatja meg; egy asszony felkiáltott a tömegből: "Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál." (Lk 11.27)
Lehetséges verzió, hogy inkább az ősi magyar hitvilág egy részének továbbélése keresztény köntösben, ha az korábban keletkezett, mint az Újszövetség. Olyan elmélet is létezik, mely szerint a Boldogasszony a buddhista bódhiszattvákhoz kapcsolódik, ezt erősíti meg a Szabadító Buddha Anya – azaz Tara – hagyománya, amelyet a buddhizmusban a Boldogasszonnyal azonosnak tartanak[6]. A Szabadító Buddha Anya temploma Magyarországon Tar község mellett található.