Tíz éve Hofi nélkül

Bejegyzés idõpontja: 2012. ápril .10.

A Hofi nem név, hanem fogalom, a kisember bölcsessége és humora. Azé a kisemberé, aki mindig jobban tudja, érzi, látja, hogy mit tesznek vele a feje fölött. Hofi Géza mindig a közönség véleményét vitte a színpadra, mi pedig épp ma 10 éve nem halljuk tőle véleményünket.
Hoffmann Géza néven született 1936. július 2-án. Édesapja nyugdíjasként folyton a tévé előtt ült, és kurta mondatokkal kommentálta a látottakat. Talán innen származik a velős lényeglátás. Zenei érzékét anyai örökségnek tartotta, mert édesanyja a rádiót hallgatva mindig együtt dalolt az énekesekkel.

Nyilvános szereplését munkásként a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában kezdte.

1960-ban figyelt fel tehetségére Szendrő József, ki azonnal a debreceni Csokonai Színházhoz szerződtette. Miután kipróbálta magát francia királyként és Shakespeare Vízkeresztjének Bolondjaként is, elhagyta a kötött szöveget, mint ahogy elhagyta Debrecent is, ahol munkásból színésszé, Hoffmannból pedig Hofivá vált.
Ismertté 1968-ban, a Magyar Rádió szilveszteri műsorában elhangzott legendás táncdalfesztivál-paródiájával vált. Marton Frigyes, a Rádiókabaré alapítója szinte belökte a 6-os stúdióba, a felvételre. Egy év múlva pedig már a Mikroszkóp Színpadon találta magát, ahová Komlós János szerződtette. Mondhatni, saját magát, és legfőképp éleslátását kellett adnia. Micisapkát és kék köpenyt húztak rá, és már kész is volt a mindenkinek odamondó melós figurája. Komlós halála után 1983-tól a Madách Kamara Színház társulatában folytatta pályáját, ott mutatta be „Hofélia” című önálló estjét, amely több mint ötszázszor került műsorra. Az „Élelem bére” című műsort 1987 óta adta elő, ezt még ennél is többször láthatta a közönség.

Műsorait nagy sikerrel lemezen is megjelentették (az első 1971-ben jelent meg), hat közülük be is aranyozódott. Koós Jánossal készített animációs zenés filmje, a „Megalkuvó macskák” Macska duettje is óriási siker lett. A legmaradandóbbnak mégis egy táncdal, az általa énekelt „Próbálj meg lazítani” számít.
Munkásságát 1998-ban Kossuth-díjjal ismerték el, 1996-ban 60. születésnapja alkalmából pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Jászai Mari-díjat kapott 1970-ben és 1973-ban, érdemes művész elismerést 1977-ben, a Déryné-díjat 1995-ben, a kiváló művész címet pedig 1988-ban kapta meg. 2002. januárban vette át a Pro Cultura Urbis díjat, amelyet a több évtizeden átívelő töretlen művészi pályájáért, jellegzetes figurái megteremtéséért, különleges egyénisége és a sajátosan magyar humor sikeres ötvözéséért adományoztak neki.
Az utóbbi években nagyon beteg volt, átesett egy szívinfarktuson, szemműtéten, és csak 2002. februárjában tért vissza a színpadra, a
egyszer (2002. április 10.) hazament, lefeküdt, és örökre elaludt. ,,Álmában érte a halál”