Száz éve született Alfonzó.

Családja éttermeket vezetett, ő maga autószerelőnek tanult, majd pankrátor lett. Élt Észak-Afrikában, pantomimes volt Belgiumban, itthon artistaként és parodistaként volt ismert. Marksteinből lett Markos, külföldön Joe Stan volt a neve, nekünk itthon Bagaméri volt, és az a fantasztikusan sokoldalú nevettető, akinek neve már régóta fogalommá vált: Alfonzó.
Az 1912. febr. 28-án, Markstein József néven született kis Alfonzó már gyerekként hozzászokott a munkához, hiszen családja Klauzál-téri libás üzletében mindig bőven volt tennivaló. A gondos igyekezet hamarosan egy, a Garai téren álló vendéglőt hozott a családnak, majd egy hatalmas kerthelyiséges vendéglőt a Stefánián.

Az akkori gazdasági válság őket is megviselte, de apja az utolsó ágyat is eladva, csökönyös akarattal újra föltápászkodott, és megvette a Liget mellett, az akkori Aréna úton „szerénykedő” Grádót, ami a kor ismert művészeinek lett hamar törzshelye. Oda jártak Latabárék, Csortos Gyula és Gózon Gyula is.

A kis Alfonzó szabadidejében gyakran múlatta idejét a közeli moziban, vagy barátaival a ligetben, ahol artistáskodni kezdett. Ezt nem tehette sokáig, mert szülei hamar autószerelő tanoncot kreáltak belőle. Akkoriban volt az is, hogy sportoló nagybátyja duzzadó izmait látva birkózó akart lenni, kezdésként pedig az MTK birkózócsarnokában próbált szerencsét.
Persze, egy kisebbfajta hústorony hamar feltörölte vele az izzadtságszagú, sokat megélt birkózószőnyeget, majd miután felsegítette és leporolta, azt gondolta, utoljára látja a mamlaszt. De Markstein Józsefből birkózó lett. Majd súlyemelő. Mikor pedig kitanulta az autószerelés mesterségét, apja Franciaországba küldte.

Rövid kalandozás után hazatért, és a birkózást némi cirkuszi pankrátorkodással egészítette ki. Nevét is ekkoriban változtatta Markos Józsefre. Az Alfonzó pedig egy újsághír alapján jött, amikor azt olvasta, hogy meghalt XIII. Alfonz, spanyol király, ő azt gondolta, hogy „Ha meghalt a király, éljen a király!” – és egy „ó” betűt utána toldva alkalmazni kezdte művésznevét.
Katonaság és némi Észak-afrikai tartózkodás után a Royal Varietében, a Kamara Varietében és a Moulin Rouge-ban láthatta a hazai közönség. 1945 után a Royal Revü Színházban, a Vidám Színpadon majd a Kamara Varietében lépett fel, 1951-től pedig a Vidám Színpad tagja volt. 1956-ban elhagyta az országot és 1958-ig Belgiumban lépett fel pantomimesként. 1958-ban a Fővárosi Operettszínházban szerepelt, majd ismét a Vidám Színpadhoz szerződött. A Budapest Táncpalotában önálló műsora volt.
Ezerféle arcát, mégis összetéveszthetetlen egyéniségét számos film őrzi meg nekünk. Ilyen a Dollárpapa, a Meztelen diplomata, az Én vagyok Jeromos, a Hahó, Öcsi!, de leginkább a Kemény kalap és krumpliorr, amit a köznyelvben csak Bagamériként hívunk

Bejegyzés idõpontja: 2012. Február 28.

==================================================