A soproni szűzlány mint a város egyik bizonyságjegye

A céhes világban a kézműves legények vándorlásával kapcsolatban az volt a kialakult szokás, hogy az útjukba eső városokban felkerestek néhány nevezetes látnivalót, mintegy bizonyságául annak, hogy valóban ott jártak.

Sopron szabad királyi város három bizonyságjegyét KORABINSKY János Mátyás (1740–1811) tanár és térképész 1786-ban megjelent lexikonja sorolja fel:
1. az Újteleki kapu előtt álló ún. habán házat, mely kiállta a tűzpróbát,
2. az Előkapu átjárója alatt lévő zöld követ
3. a várfalon elhelyezett szűzlány-fejet (szobor).

A soproni szűzlány története a város eredetmondájával hozható összefüggésbe. A történet DRINÓCZY György (1787–1858) csornai kanonok Sopron vármegyét bemutató kéziratában maradt fenn, mely a Csornai Premontrei Prépostság Levéltárában található napjainkban.

A mondai történet röviden a következő: Sopron város helyén egykor hatalmas erdőség terült el. A környéken élő előkelő úrnak gyermeke született. A kislányt disznóagyar csúfította el. A szülők elhatározták, hogy megszabadulnak a gyerektől, ezért kitették a sűrű erdőbe. A kislányt az erdőben élő szénégető találta meg. A lányt kunyhójába vitte és felnevelte. A kovács segítségével még a gyermek agyarát is sikerült eltávolítani. Nyolc év múlva a lelkiismeret-furdalástól gyötört apa rátalált a lányra. A szénégetőnek hálából a kunyhó helyén kőházat épített. Ez lett Sopron 1. számú háza (ahol a mai városháza összeér a toronnyal). Ennek telkén a torony alapjait az időközben felnőtt nemes lány rakta le.