Százkét éve ezekben a napokban zajlott az ojtozi csata
A Keleti Kárpátok Ojtozi-szorosában 1917. augusztus 8-tól 12-ig többszörös túlerőben, 12 hullámban támadó orosz-román hadakat tartóztatott fel a Soproni Magyar Királyi 18-as Honvéd Gyalogezred. -amelynek domborműveit Vitéz Nemes Molnár László édesapja, Dr. Nemes Molnár Gyula ezredes készítette.
A véres harcok során meghalt a tisztek zöme és a közkatonák közel fele. A sors fintoraként eközben a székely honvédek az olasz fronton, Doberdónál és a Piave folyónál harcoltak és véreztek el. A korabeli hadvezetés a dicső tettet "Ojtoz Hősei" címmel, 5 arany, 175 nagyezüst, 322 kisezüst és 852 bronz vitézségi éremmel ismerte el. 1918-ban a harcok közelében álló sziklába féldomborművű emléket állítottak. Alig egy év után 1919-ben a románok az emlékművet felrobbantották. 1934-ben a soproni 18-as Bajtársi Kör kezdeményezésére Dabóczy István szobrászművész (1951 után a recski haláltáborban lelte halálát), a Rákóczi Honvéd Főreáliskola tanára elkészítette a honvédkatona domborművének pontos másolatát. Ezt helyezték el Sopronban, a korábban Gleichenbergi fasornak nevezett, majd ezen időpont után Ojtozi fasornak (sétánynak) hívott erdei úton.
A több mint 80 évvel ezelőtti szoboravatón felszólalt Bokor Imre százados a következőket mondta: „Ezzel a domborművel a 18. gyalogezred bajtársi köre megmutatta azt, hogy bár köveket fel lehet robbantani, de szívünk és lelkünk féltve őrzött kincsét, hazánk történetét, kultúráját és szellemét széjjelrombolni nem lehet soha, mert történeti alkotásainkat, szellemünket az anyagban újra visszaformáljuk." Az örök magyar hittel és bizakodással mondott beszédét így zárta: „Eljön még az idő, midőn ezt a sziklát Ojtoz völgyében fogják ismét elhelyezni!"
forrás: geocaching.hu