Sopronban már a XIX. század vége előtt is éltek reformátusok, az 1910-es népszámlálás pedig mintegy 400 reformátust említ. Lelkigondozásukat Kis József pápai esperes szervezte meg. 1913-ban a római katolikus vallású laki Végh Kálmánné (sz. Tschurl-Takáts Rozália) tekintélyes ingatlanokat ajándékozott az egyházközségnek: a Deák tér sarkán lévő üres telket templomépítés céljából és a Deák tér 4. sz. alatti épületet lelkészlakás létrehozására. Az 1920-as trianoni békeszerződés következtében a gyülekezet lélekszáma jelentősen megnövekedett, ezért a presbitérium 1925-ben végleges döntést hozott a templom felépítéséről.

A gazdasági világválság közepette - Hárs György hercegi építőmérnök tervei alapján - épült fel a mai templom, melyet dr. Antal Géza püspök szentelt fel 1929. december 2-án. Ezen a napon iktatták be lelkipásztori tisztébe Maller Kálmán volt győri segédlelkészt, az anyaegyházközség első lelkipásztorát. Harangot 1938-ban kapott a templom (Seltenhofer Frigyes Fiai Sopron). Súlya 408 kg, "á" hangú. Rieger orgonáját Gárdonyi Zoltán zeneszerző avatta fel 1940. december 2-én hálaadó istentisztelet keretében művészi orgonajátékkal. Erre az alkalomra írta "Kész az én szívem..." című szerzeményét a 108. zsoltár szövegére énekhangra orgonakísérettel. 1944. december 6-án nagy bombatámadást szenvedett el a város, a templom is megsérült.

Maller Kálmán 1954-ben Pápára ment lelkipásztornak, utóda Balogh Gábor mosonszentjánosi lelkész lett. Balogh Gábor a nehéz pártállami időkben állt helyt nyugalomba vonulásáig (1982). 1968-ban az ő vezetésével tatarozták az erősen romos állapotban lévő templomot.