Sopron legrégibb épülete a Szent János-templom a Bécsi úton áll.
A templom építését a János-rendi lovagokkal (keresztesek) hozzák kapcsolatba. A lovagok 1217-ben telepedtek le Sopronban. A Keresztelő Szent János tiszteletére emelt templom a tatárjárás után készülhetett. A János-rendi lovagrend az Anjouk idején hagyta el a várost. Távozásuk után a templom elhanyagolt állapotba került.

A 15. század közepén a város polgársága vette gondjaiba és restauráltatta, végrendeletekkel és egyéb adományokkal gondoskodtak a templomról.

1636-1674 között a jezsuiták használták. Amikor feloszlatták a jezsuita rendet a templom árverésre került. 1779-ben Meskó Jakab vette, meg aki a káptalannak adományozta. 1950-ig a Társaskáptalan karkáplánjai tartottak benne istentiszteleteket.

Az 1886-1890 között ifj. Storno Ferenc tervei alapján restaurálták. Megsérült hagymasisakját a mostani hegyes sisakkal pótolták. A templom belseje egyszerű, mennyezete azonban díszes. A késő gótikus hálóboltozat közeit ifj. Storno Ferenc és Sterbencz Károly festette ki 1890-ben. A növényi ornamentikába helyezett mellékképek Krisztus családfáját mutatják.

A boltozatot fa oszlopok tartják. Az alsó végükön levő pajzsokon a templom jótevőinek neve és címere látható:

Herz, Maráz, Póda kanonokok
Draskovits és Zalka győri püspökök nevei
és a Meskók címere.
A kapu fölötti domborművet id. Storno Ferenc készítette, rajta két johannita lovag mellképe látható.

A templomban temették el ifj. Draskovits György győri püspököt 1650-ben.
A templom búcsúnapját június 24-én, Keresztelő Szent János születésnapján tartják.