A Szent Jakab-kápolna a román és gótikus stílus közötti átmenet jelentős példája Magyarországon. Ez a kápolna Sopron egyik legrégebbi középkori épülete.

Egy ideig az evangélikusok használták a 17. században.
Később elvesztette jelentőségét és lőszerraktárként szolgált.
A város 1748-ban rendbe hozatta.
A 19. században templomi felszereléseket raktároztak benne.
1866-ban ifjú Storno Ferenc és Storno Kálmán restaurálták.
A kápolna egyetlen nyolcszög alaprajzú hajóból áll. A hajót magas sátortető fedi. A Szent Mihály-templom felé fordulva nyílik csúcsíves kapuja, amelyhez lépcső vezet. Ívmezejében román kori dombormű látható: két sárkány fogja közre az életfát. Felette a kápolna jótevőinek emléktáblája.

A szentélyrészen három kis ablak nyílik, a hajón egy nagyobb. Emellett van a kör alaprajzú kripta - a tulajdonképpeni csontház - ajtaja. Ezen azonban nem lehet átmenni, mert a lépcsők abbamaradnak. A csontokat csak ledobták. A mély kripta kupolaszerű boltozatát nyolc hevederív tartja. A kápolna falait a középkorban festmények borították. Storno a restauráláskor megtalálta a maradványaikat. Ma az ő általa készített freskók díszítik a falat.

A templomkertben áll az ifjú Storno Ferenc tervei alapján 1892-ben készített neogótikus keresztút. A domborműveket Hild Károly soproni kőfaragó készítette. A kőfaragó a Stornoékkal való szoros együttműködés folytán a középkor művészete felé hajlott. Nagyobb műve a Szent Mihály-templom szószéke.