Hany Istók legenda előzetes_1.rész


Hanság
A Hanság egykor Magyarország legnagyobb egybefüggő lápvidéke volt, a régiek a Fertő "édesanyjaként" tiszteltek. Felszíne mintegy három-négy méterrel alacsonyabb, mint a környező vidékekkel érintkező peremvidéke. Ebben a hatalmas, lapos, lefolyástalan medencében évezredeken át a láp, a rekettyés, a kis tavakkal tarkított zsombékos rét, és úszó szigeteivel a mocsár volt az úr, a pákász, csíkász, a madarász, a rákász és a halász ember csak vendég. A terület neve, a "hany" is lápot jelöl eredetileg. A falvak jobbára a Hanságból pár méterrel kimagasodó halmokra – gorondokra – épültek. Ezek az egykori lápszigetek kis dombok formájában ma is felismerhetők a területen járva, és nevükkel továbbra is jelzik az egykori településeket. Amint említettük, a Hanság lecsapolása alig ötven évvel ezelőtt fejeződött be, és ezzel megpecsételődött a sorsa. Ezt az életet a szó szoros értelmében a víz hordta a vállán. A tőzeges láp a lecsapolás után összeesett, kiszáradt, elporladt. Azonban egy-egy kisebb élőhelyen a felszín alatti morfológiai viszonyok megakadályozták a víz elszökését, és mindmáig megőrizték a hany valaha volt csodáját. Ezeket a területeket ma a nemzeti park őrzi és ápolja. A Déli-Hanságban ilyen a Kapuvártól északra, Osli mellett található Király-tó, a Csíkos égeres, és a Zsidó-rét. A Hansági főcsatornától északra elterülő Északi-Hanságban pedig a Jánossomorja, és Lébény közötti terület, illetve Lébénytől pár kilométerre lévő Tóköz vidéke, két szigorúan védett tavával, a Fehér- és a Barbacsi-tóval.