Dr. Megyesi Schwartz Pál születésének 100. évfordulóját ünnepelte tavaly Kapuvár város és a kórház vezetősége, az orvosok, az ápolónők és a betegek népes csoportja. Dr. Megyesi Schwartz Pál főorvos a szénsavas gázfürdő alkalmazását vezette be a kórházban.
Száz évvel ezelőtt, 1908. október 29-én született Dr. Megyesi Schwartz Pál. Édesapja, Schwartz Kálmán gimnáziumi tanár volt. Schwartz Pál gyermekéveit Pozsonyban, majd Erdélyben töltötte. 1919-ben került Sopronba, ahol elvégezte a gimnáziumot.

Ezt követően a Pécsi Egyetem orvosi fakultására iratkozott be. Egyetemi évei alatt állami ösztöndíjat kapott, kilencen voltak testvérek és szülei nem tudták volna taníttatni. 1932-ben orvosdoktorrá avatták.

1935-től körzeti orvos Mihályiban. Közben megnősült, öt gyermeke született: Ferenc, Pál, Katalin, István és Kálmán. Körorvos korában is végzett tudományos munkát. Mihályiban találkozott először szénsavhóval. Látta, mikor a gyerekek ezzel játszottak, és mikor ezt vízbe dobták, reakciót váltott ki a vízben, aminek következtében füst, illetve gáz keletkezett.

A fenti jelenség felkeltette érdeklődését, és rendelőjében elkezdett kísérletezni a szénsavhó, illetve a szénsavgáz hatásával.

1940-ben tisztítatlan szénsavhó felhasználásával fürdőkádban állított elő mesterséges szénsavgázt, és felfedezte, hogy ez az érszűkületi betegségeket hatásosan gyógyítja. Ezen kísérletek eredményességén felbuzdulva, később a kapuvári kórházban eredményesen alkalmazta a végtagkeringési betegségekben szenvedő, valamint reumás betegek gyógyításában.

1948-ban az Orvosok Lapjában dolgozata jelent meg a „Mihályi szénsavhó az orvosi tudomány szolgálatában” címmel. Több előadást is tartott, többek között Budapesten a Reuma Szakcsoport gyűlésein, Keszthelyen, a Hydrológiai Társaság felkérésére.

Emléktábla a kórház épületének falán

1945. március 1-jén katonai szolgálatra hívták be, majd orosz fogságba esett. Hazatérése után folytatta körorvosi állását Mihályiban, ahol 1953 tavaszáig dolgozott. Megbetegedett, tüdő- és bélgümőkor támadta meg egészségét. Gyógyulása után feladta körorvosi állását és tüdőgyógyász lett. 1957. január 1-jétől a kapuvári kórház tüdőosztályának vezető főorvosává nevezték ki. 1956-ban családját Pécsre költöztette. Ő maga a kapuvári kórház tüdőosztályán lakott a főorvosi szobában. Ideje legnagyobb részét a betegek között töltötte, 1967-ig a tüdőosztály vezető-főorvosaként. Emellett a szénsavfürdő-terápiát az érbetegek gyógyítására a kórház egyik felvonulási épületében végezte.
1967-ben a tüdőosztály megszűnésével az épületben reuma-osztályt alakítottak ki, ahol folytatta az ér- és reumabetegek gyógyítását, mint az osztály főorvosa. Ebben az időben a szénsavgáz-kezelések már hét fürdőkád igénybevételével történtek. A főleg végtagkeringési zavarban szenvedő betegeknél elért szép eredmények egyre nagyobb érdeklődést keltettek nemcsak a betegek, de az orvosok körében is.