Nem ismerjük a kápolna alapító oklevelét, sem eredeti elnevezését. Mégis áll, és megcsonkítva bár, de hirdeti saját történetét: építészeti, művészeti adataiból kiindulva kereshetünk választ eredetére, figyelembe véve a 16-18. századból ismert térképeket és írásos adatokat.

Az biztos, hogy a kápolna sorsa, építészeti kialakítása két épület építéstörténetével függött össze. Egyik az 1760-as években lebontott középkori, illetve az ugyanekkor felépített új püspöki palota. A másik az 1741-ben emeletessé átalakított nagypréposti palota.

A veszprémi várról az 1570-es évekből több alaprajzban rögzített hadmérnöki térkép maradt fenn. Ezeken már látható - a belső vár DK-i oldalán fekvő, nagyméretű palota É-i részén - egy kisebb épület, mely kápolnaként szolgált, s feltételezhetően a püspöké volt a palotával együtt.

A török elleni küzdelem összefogása érdekében 1556 óta minden veszélyeztetett magyarországi várat a Bécsben székelő Haditanács vette birtokba, így a veszprémit is. A püspök csupán 1719-ben tudta elvben újra birtokba venni egykori palotáját. Ekkoriban restauráltatta a püspöki székesegyházat, valamint kápolnát is.

Biró Márton már két éve püspök volt, de nem kívánt kiköltözni szomszédos, általa 1741-ben emelettel bővített nagypréposti palotájából. Így jogutódja, Orosz Pál nagyprépost nem vehette azonnal birtokba az állásával járó rezidenciáját. Meglehetősen erőszakos módon, a kápolnán keresztül igyekezett bejutni a palotába: az egykorú peres iratok alapján tudjuk, hogy a kápolna "alsó ajtaját" fahusángokkal beverette. A "második ajtót" is be akarta töretni, de ebben a püspök emberei megakadályozták. (Ez az ajtó vezetett egyébként a nagypréposti palota 1741-ben készült boltozatos pincéjéből a kápolna "új" helyiségébe, amelynek magasságát úgy növelték meg, hogy a talajt a sziklákig kitermelték.)