1878-ban Meiszner Károly, a Rábaszabályozó Társulat mérnöke készítette el a Kapuvár vasútállomás - Öntésmajor közötti 750 mm nyomtávolságú vasút terveit. A 9 km hosszú pályán 3 fahíd és 14 áteresz épült. Leágazás készült a várkastély udvarára, a Belmajorba, Indiamajorba, és Öntésmajorban csatlakozott a meglévõ hálózathoz. A töltés folyóméterenként fél köbméter kavicsos földbõl készült, a sínek 6 m hosszúak, 7,4 kg/fm súlyúak voltak, és Bondy Gottlieb prágai gyárából vásárolták õket. A pálya lóvontatásra készült, így megengedett volt a kicsi, 30 m sugarú ívek használata.

A Közmunka és Közlekedési Minisztérium 1880 március 30-án, 3962-es számon adta meg utólagosan az építési engedélyt, mely egyben az üzem használatba vételének idõpontja is volt. A répaföldeken repülõvágányokat fektettek, melyeken az ún. "kutyázó" vagonokra helyezett kosarakban a répát a kisvasút mellé tolták, ahol átrakták azokat. Kapuváron az 1,3 m magas átrakón nagyvasúti kocsikba öntötték a kosarak tartalmát. Ezt a technikát az 1920-as évek végéig alkalmazták.

A lóvontatás kiválóan mûködött, a legalkalmasabb példányokat kiválogatva igyekeztek a baleseteket elkerülni. Alkalmasságával különösen kitûnt egy Villám nevû vagonos ló, amirõl a vasút a "villámvonat" elnevezést kapta. A vasúton személyszállítás is folyt, a Dietrich Sasse és fiai cég 1881-ben szállította le a "tiszti lóré"-kat, a személyszállításra épített vagonokat.

1891-ben az idõközben bárói címet nyert Berg Gusztáv vette bérbe a 6000 holdas kapuvári birtokrészt, és a vasutat továbbfejlesztve 1895-ben megépítette a Földvármajort, 1901-ben pedig a Kistölgyfamajort bekötõ vágányszakaszt. 1891-ben Berg hengermalmot is építtetett Kapuváron, és az üzemet bekapcsolta a kisvasút hálózatába. 1900-ban a párizsi világkiállításon a bemutatott modern gazdaságáért és az addig 13 km-esre bõvült vasúti hálózatáért Berg a kiállítás nagydíját nyerte el.

Báró Berg halála után 1910-ben Esterházy Miklós ismét házi kezelésbe vonta a kapuvári uradalmat, és folytatta a példaértékû vonalbõvítést. Még ezt megelõzõen 1905-ben a csapodi intézõség területén Endrédújmajor (ma: Fertõendréd vasútállomás környéke) és Göbösmajor között 760 mm nyomtávú, gõzüzemû vasutat létesített. Az építést folytatva, a GySEV vasútvonal alatt átbújtatva Rábarétig készült el a bõvítés. Az 1910-es évek elején Rábarétet összekötötték Földvármajorral, valamint a régi Berg-féle pályát 760 mm-esre átépítve megteremtõdött az összeköttetés.